A Dunántúli-középhegység elhelyezkedése
A Dunántúli-középhegység a Dunántúlon, a Balatontól északra húzódik. A Zala folyótól indul északkelet felé, egészen a Dunakanyarig. Északon a Kisalföld határolja, keleten a Duna, délkeleten az Alföld, délen a Balaton, nyugaton a Zala-folyó.
A Dunántúli-középhegység kialakulása
A Dunántúli-középhegység anyagának kialakulása a földtörténeti középidőre tehető. Ebben az időben tenger borította a területet, melynek mélyén több ezer méter vastag mészkő és dolomit rakódott le. Később a terület hegységgé emelkedett, majd összetöredezett. Az évmilliók során a magashegység a külső erők pusztításának hatására lealacsonyodott, ma legömbölyített formák, lapos hegyhátak jellemzik.
Vulkanikus kőzet. Hazánkban főleg a Visegrádi-hegység alapkőzete.
Az évmilliókkal korábban élt fák nagy nyomás alatt megkövesedett, megszenesedett maradványa, mely hasznos energiahordozó.
Az alumínium legfontosabb érce. Főleg alumínium-oxidot és -hidroxidot tartalmazó ásványokból, valamint kvarcból és vas-oxidból álló kőzet.
Vulkanikus kőzet. Hazánkban a Velencei-hegységben található.
A változatos Dunántúli-középhegység
A hegységben azonban találunk vulkanikus eredetű vidékeket is. Ezek formakincse és kőzetanyaga változatos. Van óidőben létrejött, gránitból álló hegység, de fiatalabb andezit és bazaltvulkánok is fellelhető.
A Dunántúli-középhegység tájai
A Dunántúli-középhegység több vidéket foglal magába. Nyugati részén a Bakony található, amely több hegységre osztható: legdélebbi tagja a Keszthelyi-hegység, a Balaton vonalát a Balaton-felvidék kíséri. A Bakony központi részétől keletre a Dunántúli-hegység következő tagja, a Vértes, melyet a Móri-árok választja el a Bakonytól. A Vértestől keletre, a Tatai-árok túloldalán a Dunazug-hegység húzódik, melynek szintén több tagja van: a Gerecse, a Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység. A Vértes déli lábánál emelkedik a Velencei-hegység, amelyik az összes többi hegységtől különbözik.
Bazaltvulkánosság következtében kialakult érdekes, lapos tetejű, meredek oldalú hegyek, melyek az eredeti felszín magasságáról tanúskodnak.
A Velencei-hegység - a legidősebb tájegység
A Velencei-hegység kőzetanyagának kialakulása a földtörténeti óidőbe nyúlik vissza. Az óidei, hatalmas hegység maradványa az a kristályos gránittömb, amelyet magában rejt a vidék. Ez az anyag több helyen is ott húzódik hazánkban, mélyen a föld alatt, de csak a Velencei-hegységben került a felszínre. A terület később rögökre töredezett, felszínét a külső erők alaposan lepusztították.
A röghegységek
A Dunántúli-középhegység nagy része a középidőben jött létre, üledékes mészkőből állnak, és az évmilliók során, törésvonalak mentén rögökre töredeztek. Ilyen üledékes röghegység a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység. Többféle ásványkincset rejtenek magukban ezek a hegyek, melynek kitermelése már régóta tart. A mélyben nagy mennyiségű bauxit halmozódott fel, amely az alumínium előállításához nélkülözhetetlen, valamint több helyen találunk barnakőszén-bányát, mely fontos energiahordozó.
A Visegrádi-hegység
A Visegrádi-hegység különbözik a vidék többi hegységétől. Szerkezetileg és kialakulását tekintve az Északi-középhegységhez tartozik, de a Duna elválasztotta a hegység többi tagjától, amikor átvágta a mai Dunakanyart. Kőzete vulkáni eredetű andezit, amely a harmadidőszakban tört a felszínre.
A harmadidőszak végén a hegység más területein is vulkanikus tevékenység zajlott le. Több helyen bazalt folyt a felszínre, amely megszilárdulva megvédte az alatta lévő kőzeteket a lepusztulástól. Ma ezek a hegyek kiemelkednek a környezetükből, mert a szél és a víz a bazaltot nehezebben tudja pusztítani, mint a vidék többi kőzetét. Tanúhegynek hívjuk őket, mert ma arról tanúskodnak, hogy milyen magas lehetett a hegység akkoriban, amikor a bazalt a felszínre tört. Főleg a Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék között fekvő Tapolcai-medencében, a Balaton-felvidéken és a Bakonyban láthatunk ilyen tanúhegyet. Ilyen hegy a Badacsony.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
