A hegyvidéki éghajlat jellemzői

A domborzat erősen befolyásolja az éghajlatot. A több ezer méter magas hegységekben egészen más az éghajlat, mint a környezetükben elterülő domb- és síkvidékeken. Hegyvidéki éghajlatnak nevezzük, melyre a hűvös nyár és a zord tél jellemző. Sok a csapadék, mert a hegyek felfelé kényszerítik a levegőt, amely lehűl, a pára kicsapódik, felhő képződik, amely nagyrészt a hegységben ejti ki csapadékát. A legmagasabb hegycsúcsokat gyakran örök hó fedi, vagyis sosem olvad el rajtuk teljesen a hó.

A hegyvidékeken kialakult éghajlat, melyre a függőleges övezetesség jellemző.

A növényzet függőleges elrendeződése a hegyvidéken.

A hegyvidéki éghajlatú területek

Európában hegyvidéki éghajlat van az Alpokban, a Kárpátokban, a Skandináv-hegységben, de a mediterrán vidékeken lévő magashegységekben is.

Kontinensünk legmagasabb hegysége: az Alpok

A hegyvidékek élővilága kontinensünkön

A hegyvidékekre a növényzet függőleges övezetessége jellemző, vagyis az, hogy a növényzet a magasságtól függ. A hegylábaknál és az alacsonyabb hegyoldalakban tölgyesek és bükkösök találhatók. Ezt a fenyvesek váltják fel. Ahogyan egyre feljebb haladunk, a fenyőfák egyre alacsonyabbak lesznek. A magaslatok közelében fújó zord, hideg szélben már csak a kis növésű törpefenyők élnek meg, még magasabban pedig már csak a sziklák tövéhez tapadó zuzmók, mohák, a kopár hegycsúcsokat pedig hó fedi, gyakran egész évben.

Zerge