Az óceáni éghajlat jellemzői
Nyugat-Európában és a Skandináv-félsziget óceánparti sávjában óceáni éghajlat van. Az Atlanti-óceán hatása itt a legerősebb. A nyár itt hűvös, a tél enyhe, vagyis kicsi az évi közepes hőingás. Egész évben sok a csapadék, mert az óceán felől fújó szél folyamatosan szállítja a páradús levegőt. A napsütés viszonylag kevés, mert vagy felhős az ég, vagy köd üli meg a tájat. Az egyenletes esőzések miatt az itteni folyók bővizűek, vízjárásuk egyenletes. A legtöbb helyen üde zöld rétek és lombhullató erdők váltakoznak.
Az óceánok partvidékén kialakult éghajlat, ahol a tengerek felől érkező légtömegek csapadékot szállítanak a szárazföldre, télen „fűtik”, nyáron „hűtik” a part menti tájakat.
A óceáni éghajlat élővilága
Főleg tölgyfák, nyírfák és bükkfák alkotják az erdőket, ahol kiirtották az erdőket, ott bokrokkal tarkított rétek alakultak ki. Több helyen vizenyős-lápos vidékek jöttek létre a hűvös, csapadékos időjárás következtében. Állatviláguk nagyon hasonló hazánkéhoz. Az erdőkben, réteken fácánok, rókák, vaddisznók, szarvasok, nyulak élnek.
Óceáni éghajlatú területek
A legtipikusabb óceáni éghajlatot a Brit szigetvilágban figyelhetjük meg. Télen, nyáron szinte minden nap esik valamennyi eső, a levegő párás. Nyáron nincs perzselő hőség, viszont télen sem fagynak be a folyók, mert enyhe az idő. Vidéken a réteket néhol fák tarkítják, de a magasabb területeken gyér a növényzet, mert a nyugati szél erősen fúj egész évben.
Óceáni éghajlat uralkodik Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában is, de Norvégia tengerpartján is. A kontinens belseje felé egyre inkább a kontinentális éghajlat jellemzői erősödnek.