A horizont
A horizontot más néven látóhatárnak hívjuk. Ha a tengeren, vagy egy fátlan síkságon, vagy egy hegycsúcson körbetekintünk, minden irányban egyenlő távolságra látunk, vagyis a horizont kör alakú.
Az a terület, amelyet egyhelyben állva láthatunk, ha körbenézünk.
A Föld alakja és a horizont
A Föld gömb alakú. A látóhatáron, vagyis azon a ponton, ameddig ellátunk, összeérni látszik az égbolt a földdel. Ezen a körön belül van a látható terület, melynek középpontjában a megfigyelő áll. Kör alakú látóhatár csak gömbfelületen alakulhat ki.
Az éghajlati övezetek kialakulása
A Föld alakjából egy nagyon fontos dolog következik. A Nap sugarai nagyjából párhuzamosak egymással és a gömbalak miatt nem egyenlő mértékben érik a Földet. Az Egyenlítő és környéke kapja a legtöbb fényt, itt a legnagyobb a napsugarak beesési szöge, vagyis a napsugarak és a földfelszín által bezárt szög. Minél nagyobb szögben esik a napsugár a felszínre, annál jobban felmelegíti, tehát annál melegebb lesz azon a vidéken. Ahol csak kis szögben éri a talajt, vagyis a Nap alacsonyan jár, ott sokkal hidegebb lesz, mert kevesebb napfény jut el a felszínre. Ennek következtében alakultak ki Földünkön az éghajlati övezetek.
Földünkön kialakult éghajlatok területi elrendeződése, elhelyezkedése.
Az a szög, melyet a felszín és a napsugarak zárnak be.
Az éghajlati övezetek főbb tulajdonságai
Az éghajlati övezetek kialakulásában nemcsak a napsugarak mennyiségének van szerepe, de ez a legfontosabb tényező. Azok a vidékek, amelyek a legtöbb napsütést kapják, egyben a legmelegebbek is. Itt alakult ki a meleg, vagy trópusi éghajlati övezet, amely az Egyenlítőtől a térítők környékéig tart. Ettől északra és délre kisebb szögben érik a felszínt a napsugarak. Nincs olyan meleg, mások az adottságok. Ez a mérsékelt éghajlati övezet, amely nagyjából a térítők és a sarkkörök között található. A sarkkörökön túl már nagyon erőtlen, gyenge a napsugárzás. A vidék fagyos, hideg, ezért nevezzük hideg éghajlati övezetnek, amelyek a sarkköröktől a sarkokig tejednek.