Árvizek kialakulása
Árvizek mindig is pusztítottak a megáradt folyók mentén. Az árvizek száma azonban napjainkban a folyószabályozásoknak köszönhetően jelentősen lecsökkent, de így is szinte minden évben lesújt valahol a folyó ereje. Árvízről akkor beszélünk, ha a folyó vízszintje annyira megemelkedik, hogy a folyó kilép a medréből, és elönti a környező részeket, az ún. ártér területét. A vízügy szakemberei folyamatosan mérik a folyók vízszintjeinek változását, s az adatok kiértékelését követően következtetni tudnak az árvíz kialakulásának valószínűségére. Akkor van gond, ha a folyamatok gyorsan és hirtelen zajlanak le, s nincs elég idő a gátak megerősítésére, és esetleg a katasztrófavédelem szakembereinek a mozgósítására.
A folyó vízszintjének gyors megemelkedését legtöbbször a rendkívüli csapadékok okozzák, amikor rövid idő alatt, vagy tartósan az átlagosnál több csapadék hull. Ugyanilyen gondot okoz a tavaszi hóolvadás, amikor a hegyekben (a folyó kezdeti szakaszán) megolvadt hó hirtelen zúdul le megemelve a patakok, folyók vizét. E két eseménynek köszönhetően a legtöbb árvízveszély márciusban, a tavaszi hóolvadáskor, illetve nyár elején, a rendkívüli csapadékok idején alakul ki.
Az árvizek ellen a folyók szabályozása egy lehetséges megoldást adott. Magyarországon a közel 100 évig tartó hatalmas földmunka teljesen átalakította a földrajzi környezetet is. A folyókanyarulatok átvágásával, az árvízvédelmi gátak (töltés) rendszerének kiépítésével nagyobb lett a folyók sebessége, s így az árhullám gyorsabban vonul le. Persze napjainkban felvetődik a kérdés, hogy minden földrajzi hatást, folyamatot figyelembe vettek-e a folyók szabályozásánál! Nem lett-e túl szűk a hullámtér, s vajon számoltak-e eléggé a folyómeder természetes feltöltődésének folyamatával? Az bizonyos, hogy a folyószabályozás egy létfontosságú lépés volt az árvizek elleni védelemben, de a folyó mindig figyelmeztet, hogy azért víz az úr!
Jelentős európai és magyarországi árvizek
Mivel Magyarországot büszkén nevezhetjük a folyók országának is, évszázadok óta alakulnak ki árvizek is. Az utóbbi időben egyre pusztítóbbak és gyakoriak. Sokak szerint a technika fejlődésével a társadalom, így mi is jobban ki vagyunk szolgáltatva a természeti jelenségeknek. A Duna és a Tisza partjai beépültek, olyan helyeken is lakóházak vannak, melyek ártéri területek. Ez azt jelenti, hogyha árvíz van, akkor ezek a területek általában víz alatt vannak.
Az elmúlt évtizedben számos árvíz pusztított Európában, melyből a legjelentősebb, legpusztítóbb talán a 2002-es volt, amely bekerült az árvizek krónikájába. 2002-ben a májusi áradások után az augusztus rekordszintű csapadékot és hűvös időt hozott egész Európában. Az árvíz váratlanul és felkészületlenül érte a közép-európai térséget, mert az előrejelzések nem jósoltak csapadékos augusztust.
Csehországot augusztus közepén érte el az árhullám, amikor a Moldva kilépett medréből, és több települést, köztük a fővárost is elárasztotta. Prága csodálatos történelmi negyede, a metró víz alá került. Miután a Moldva elhagyta Prágát, az Elba vizét gyarapította és hatalmas áradást okozott Németországban. Az Elba Szászországon keresztül ömlött Szász-Anhalt és Brandenburg tartományok területeire. Az árhulláma szinte percek alatt árasztotta el Drezda óvárosát. A frissen felújított épületek között csak csónakokkal lehetett közlekedni, és a lakosságot ki kellett telepíteni. Olyan különleges épületek kerültek víz alá, mint a világhírű drezdai könyvtár. Ausztria és Szlovákia után Magyarországon is hatalmas károkat okozott az augusztusi árvíz.
A májusi árvizek is komoly károkat okoztak hazánkban. Később kiderült, hogy ez csak „előjáték” volt. Habár a külföldi áradások intő jelként szolgáltak, mégsem lehetett teljesen felkészülni az itthoni válsághelyzetre, mivel a Duna vízszintje szinte egyik pillanatról a másikra emelkedett meg drasztikusan. A Szigetközbe augusztus első napjaiban ért az árhullám. A Duna vízszintje felülmúlta az 1991-es áradást is, több faluból ki kellett telepíteni az embereket. Budapestet augusztus 14-e környékén érte el az árhullám, és a rakpartot órák alatt elárasztotta a folyó. Több ezer önkéntes hordta a homokzsákokat, hogy a kritikus szakaszokon kiépítse a védvonalakat. Budapest szerencsére komolyabb károk nélkül megúszta az áradást. A fővárost elhagyva már nem okozott nagy károkat a folyó, megkezdődött a lassú apadás. A Duna magyarországi szakaszán 170 kilométeren volt magasabb a vízállás a valaha mért legmagasabb szintnél. Ez új rekordként vonult be az árvizek krónikájába.
Beregi árvíz 2001
1998. november és 2001. márciusa között 28 hónap alatt négy rendkívüli árvíz vonult le a Tiszán. Az árvízszintek folyamatosan nőttek, minden évben a korábbi maximumokat meghaladó vízállásokat előidéző árhullámok vonultak le. A Tisza több éven át fenyegette a partmenti emberek életét, míg nem a fenyegetésből tett lett. A Tisza 2001-ben zúgva, bőgve törte át a gátat, s el akarta nyelni a Bereget.
A vízgyűjtőn 2001. március 3-a és 5-e között jelentős csapadék hullott le, területi átlagban 40-60 mm. A lefolyó vízmennyiségét növelte a sokévi átlag felét kitevő hó gyors olvadása. Sokan az ukránokat okolták a történtekért, ugyanis a Tisza felső szakaszán, a Maramarosi-havasokban megritkították az erdőket. S ha nincs fa, nincs mi felszívja a vizet, nincs mi árnyékával lassítsa a hó olvadását, és nincs, ami megakadályozza a csapadék gyors lefolyását.
A Felső-Tisza magyarországi szakaszának vízállásait a folyó négy országra kiterjedő vízgyűjtőjének eseményei határozzák meg. Ezért nem elég csak a magyarországi eseményekre koncentrálni, hanem figyelembe kell venni Ukrajna, Románia és Szlovákia folyóinak (a Tisza mellékfolyói) az állapotát, vízállását is.
Kezdetben a töltések magasításával és erősítésével még sikerült kordában, azaz a medrében tartani a Tiszát, mígnem a tarpai töltésszakaszon veszélyes töltéscsúszások jelentek meg. 2001. március 6-án 13.30-kor az egyik suvadás (mélyedés, elvékonyodás) szakadássá fejlődött, majd alig egy óra múlva újabb helyen szakadt át a gát 700 m-rel feljebb. Érdekesség, hogy a probléma pont azon a ponton keletkezett, ahol 2000. decemberében befejezték a töltés erősítését, ahol 2001. márciusában az építés megindulhatott volna.
A beregi öblözetben 21 települést fenyegetett az elöntés. 1947-ben már átszakadt a tiszai gát, így volt tapasztalat a probléma megoldására. Mondogatták is az idősek, hogy ők két árvizet is megélhettek! A sors fintora, hogy a 41. számú út, Vásárosnamény és Beregsurány közötti útszakasz szükségszerű átvágása miatt a Tisza hátulról támadott. Vagyis nem a közvetlen Tisza menti településeket fenyegette leginkább a veszély, hanem a távolabbi falvakat, mint például Tákos, Csaroda vagy Vámosatya településeket. A megáradt Tisza ugyanis a mélyebb területek felé igyekezett, így Ukrajna felé vette az irányt, elkerülve a nagyobb falvakat, városokat.
Helikopteres anyagbeszállítással hamar megkezdték a megközelítő út építését, a töltésszakadás betömését. Március 12-én reggelre a kiöntött víz szintjének csökkenése megindult Tiszaadony és Tiszakerecseny térségében is. Az árvíz levonult, de a földfelszínen és az emberek életében megmaradt a nyoma.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
