Lineáris természeti folyamatok
A természetben ismertek lineáris (egyenes) folyamatok, amelyek nem alakulnak át egymásba, nem ciklikusak, nem folyamatosak, nem alkotnak körforgást. Erre jó példa a hő. A nap hőt sugároz bolygónk felé, amely a felszínre érve elnyelődik. Hasonló folyamat az állatok hőleadó képessége. Az állatok teste is folyamatosan hőt termel, s a mi emberi testünk is. Ezt a hőt folyamatosan kisugározza a természetbe, ahol az elnyelődik.
Az evolúció is egyfajta lineáris folyamat. A Föld eddigi története során állandóan kialakultak új fajok, új élőlények. Ha letűntek az élet e színes palettájáról, nem tértek vissza. Ha egy állat kihal, mint a dinoszauruszok, akkor örökre eltűnik a Föld világából. Az evolúciós fejlődés tehát egyirányú, lineáris folyamat.
A kontinensek vándorlása
Egységes kontinens
Földünk egy élő bolygó, nemcsak biológiai, hanem geológiai értelemben is. A Föld belseje izzik, forró, folyékony. A föld magjában hő termelődik. Ez a hő, ez az energia a mozgatórugója a föld felszínén lejátszódó folyamatoknak, a földrengéseknek és a vulkánkitöréseknek.
A föld felszíne, kérge nem egybefüggő, hatalmas lemezek alkotják. Ilyen lemezek például maguk a kontinensek is: Eurázsia, Amerika, Afrika, vagy óceánjaink a Csendes óceán, az Atlanti óceán és az Indiai óceán. Ezek a lemezek kölcsönhatásban vannak egymással, közelednek egymás felé, távolodnak, vagy elcsúsznak egymás mellett. Talán a legismertebb lemezhatárról, már te is hallottál. Ez Amerikában a Szent András Törésvonal, Los Angeles mellett, ahol az Amerikai kontinens és a Csendes-óceán elcsúsznak egymás mellett. Ez a folyamat okozza a térségben a hatalmas és gyakori földrengéseket. A lemez mozgása pontosan olyan, mint amikor a Balatonon a jégtáblák is elcsúsznak, vagy ütköznek egymással. A lemezek, kontinenseink is így mozognak.
A lemeztektonika, a kontinensek mozgása, vándorlása sok kérdést vet fel. Vajon a Földünk a földtörténet, év milliók során ugyanazt az arcát mutatta, mint most? Amerika, vagy Európa mindig ugyanazon a ponton volt, mint napjainkban? Természetesen nem, amióta a Föld megszületett, létezik a lemeztektonika, és a kontinensek az év milliárdok során folyamatosan vándoroltak. 220 millió évvel ezelőtt különleges helyzetben voltak, egy óriási szuperkontinenssé olvadtak össze. Ez a Pangea, amelyet az ős óceán, a Panthalassa övezett.
Az élővilág fejlődése
Az élet 3500 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, primitív egysejtű szervezetek formájában. A tengervízben éltek. Az első ősmaradványok 590 millió évvel ezelőttről ismertek. A lassú fejlődést ekkortól egy robbanásszerű fejlődés követte. A tengerekben mai szemmel különleges és gazdag élővilág fejlődött ki. Ősrákok, szivacsok, csalánozók, férgek népesítették be a vizeket. A szárazföldeken ekkor még mindig nem alakult ki az élet. Az igazi robbanást az első őshalak, gerincesek megjelenése, és a növényeknek a szárazföldön való elterjedése jelentett, közel 440 millió évvel ezelőtt. A növényvilág igazi virágkora 350 millió évvel ezelőtt volt, amikor a páfrányfélék, később a nyitvatermők, a fenyőfélék népesítették be a bolygót. Óriási erdőségek voltak akkoriban, ma elképzelni is szinte lehetetlen, mekkorák. Az állatvilág a szárazföldet először ekkor hódította meg, megjelentek a szárnyas rovarok és a kétéltűek. Robbanásszerű elterjedésűk még jó 100 millió évet váratott magára (245 millió év). A földtörténeti középkorban jelentek meg az első madarak, kistermetű emlősök. A kor igazi királyai a hüllők, a dinoszauruszok voltak. A kihalásuk után (65 millió éve) élethelyüket fokozatosan az emlősök vették át , és kialakult a ma ismert élővilág.
Kihalt állatfajok, a dinoszauruszok
A földtörténet során az élővilág állandóan változott. Az évmilliók során új állatfajok jelentek meg és haltak ki. Két nagyobb kihalást ismernek a kutatók, az első 245 millió évvel ezelőtt volt, míg a második 65 millió éve. A legismertebb kihalás az utóbbi, amikor olyan élőlények tűntek el véglegesen bolygónkról, mint az ammoniteszek (tengeri állatok, leginkább a polipokhoz hasonlítottak, egyetlen különbséggel, hogy külső vázuk volt. Ez a váz a csigaházhoz hasonlítható leginkább), vagy a dinoszauruszok.
A földtörténeti középidő (245-65 millió évvel ezelőtt) a hüllők, a dinoszauruszok virágkora volt. A levegőben, vízben, vagy a szárazföldön éltek az egészen kicsi és a mai szemmel óriási méretű hüllőfajok. A kihalásuk oka még ma is a legnagyobb vita tárgyát képezi a tudósok körében. A legvalószínűbb magyarázat szerint 65 millió éve egy óriási aszteroida csapódott be a mai Mexikó területébe. Sokak szerint a becsapódást követő egy évben nem sütött a nap, mivel akkora porfelhő lepte el az éget. Az ekkor bekövetkezett változások okozhatták a kihalást.
Dinoszaurusz-leletek az egész világon ismertek. Magyarországon egészen 2001-ig kellett várni az első dinó csontok megtalálására. A felfedezés Ősi Attila, egy fiatal őslénykutató nevéhez fűződik. A csontok az Iharkúti bauxit bányából, egy folyóvízi képződményből kerültek elő, és a kutatások a mai napig folynak. Minden nyáron vannak ásatások, ahol a lelkes egyetemisták újabb és újabb csontokra lelnek. A magyarországi leletek kicsik és töredékesek, de két új fajt is leírtak a magyar kutatók.
Az emlősök megjelenése
Az emlősök a dinoszauruszokkal egyidőben, közel 245 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. De igazán jelentőssé, az állatok uralkodó osztályává csak jóval később, a dinoszauruszok kihalása után váltak. A 65 millió évvel ezelőtt megüresedett életteret fokozatosan mi, emlősök foglaltuk el a bolygón. Megjelentek a rágcsálók, a denevérfélék, a növényevők, a rovarevők a páros- és a páratlan ujjú patások (orrszarvú), az ormányosok (elefánt, mamut). A tengereket a cetfélék (delfinek) népesítették be. Az emberfélék 2,5 millió évvel ezelőtt jelentek meg, míg a mai ember közel 300.000 évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és napjainkig a Föld uralkodó fajává vált.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
