A tanya

A tanya az alföldi városok és falvak határában szétszórtan álló, rendszerint egy lakóépületet és néhány hozzá tartozó gazdasági épületet magába foglaló, paraszti használatú állandóan lakott magános telep. A tanyán élő emberek rendszerint a környező földeken dolgoztak, növénytermeléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak.

A tanyák a török uralom alatt elnéptelenedett határterületek külterjes állattartó szállásaiként jöttek létre. A később, a szántóföldi gazdálkodás térhódításával az ideiglenes tartózkodásra szolgáló állattartó szállások állandóan lakott földműves tanyákká alakultak át.

1945 után a mezőgazdaság átszervezéskor egy részük nagyüzemi területekre került. Az 1989-es rendszerváltás után a termelőszövetkezetek felbomlottak, az ott élő emberek elvesztették munkájukat. Ezeknek a tanyáknak egy részében ma sincs villany.

A tanyák gazdasági szerepe Magyarországon

A török hódoltság után az Alföld kiüresedett. Az újraéledő települések határában létrejöttek az időszakosan lakott szállások. A XIX. század fordulójára a Tiszántúlon már kialakult az előbb szállás-tanyának, majd tanyának nevezhető külterületi településrendszer.

A tanyán kikelettől természetnyugvásig a paraszt gazdálkodó gyermekei éltek, akik télire többnyire szintén a falusi, városi házba húzódtak. E családokban több generáció is együtt élt, családi munkamegosztásban. A második világháborút követően, a földosztás során sok nincstelen reménykedve kezdett el gazdálkodni. Ismét épültek a tanyák, de az ötvenes években ez a folyamat megszakadt. Később az átgondolatlan területrendezések elszakították a városokat a történelmileg kialakult határainak nagy részétől. (Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes stb.). A tanyarendszert egy időben erőszakosan fel akarták számolni, s lakóit a városba költöztetni. A tanyák mai helyzete sem ad okot optimizmusra. Sok olyan ember él ott, aki anyagiak híján nem tud a városba költözni. Sok helyen nincs áram, így tévé, hűtő sem működik, nem csak a világítás hiányzik.

Tanya

Tanyatípusok

Település hálózati térkép A magyar településhálózat egyik legsajátosabb tartozéka az alföldi tanya.

Az alföldi tanyáknak három fő típusát különböztetjük meg: a szórvány vagy farm-tanya, a határmenti dűlőutak menti sortanya, és a külterületen csoportosan elhelyezkedő bokortanya.

A szórványtanya egymástól több km távolságra eső családi gazdasági egység. Kutatások alapján léteztek falusias-magányos települések, amelyek a török hódoltság után elnéptelenedett területeken és bérelt földeken alakultak ki. Itt a lakó- és a munkahely azonos volt, farm-jellegűek voltak: vagyis lakóik belterületi házzal nem rendelkeztek, egész évben kint laktak, és termelvényeiket szabadabban értékesítették. Tanyai gazdaságokban a sertések és a tehenek száma többnyire a birtoknagysággal arányosan növekedett. Az alföld legkülönbözőbb helyein előfordul ez a típus.

A sortanya a dűlőutak mentén sűrűsödő, egymással szomszédságot is alkotó, gyakran elkerített portákkal rendelkező családi gazdasági egység. Ezeknél alakultak ki az ún. tanyaközpontok iskolával, bolttal, műhelyekkel. Később ezek falukká is alakulhattak. Békés- és Csongrád megyére jellemző e típus.

A bokortanya egymással többnyire rokoni kapcsolatban álló családok csoportos határbeli megtelepedése. A több családi gazdasági egységet magában foglaló tanyaegyüttest gyakran az egyes családokról nevezték el. Legjellegzetesebb térségük a Nyírség.

Szemelvény tanyáról

Részlet Szenti Tibor: Tanyarendszerünk múltja és egyik jövőképe című tanulmányából. Forrás: (http://www.szenti.com/tanya.htm)

„A batidai iskola kezdett elnéptelenedni. Az önkormányzat már csak kegyelemből tartotta. A négy osztályban ekkor mindössze hat tanuló volt, és Friderikusz Sándor egyik tévéműsorában úgy mutatta be, mint az ország legkisebb létszámú, ’csodabogár iskoláját’. Ezek a gyerekek is azért maradtak itt, mert tanítójukhoz kötődtek, vagy olyan családból származtak, akik tíz körömmel ragaszkodtak övéikhez. Közben Rácz József fölött eljárt az idő és három éve nyugdíjazták. Kis portáján kacsákat, kecskéket tenyésztett, hogy kiegészítse velük előbb szűkös tanítói fizetését, később a nyugdíját. Amikor arra gondolt, hogy ha befejezi a tanítást, a megmaradt néhány gyereket azonnal a városba viszik, és itt végleg megszűnik az iskola, azt is tudta, hogy fölgyorsul az elnéptelenedés. Tapasztalata szerint a gyermeküket szerető szülők előbb-utóbb követik őket. A közösségben elsőnek érezte meg, hogy egyetlen lehetőség maradt számukra: időben előre menekülni!…”

A tanyavilág jövője

Részlet Szenti Tibor: Tanyarendszerünk múltja és egyik jövőképe című tanulmányából. Forrás: (http://www.szenti.com/tanya.htm)

„…Nem pihent meg. Nyugdíj mellett tovább tanított. Ma is minden reggel már 7 óra körül ott áll a küszöbön. Amikor a szülők meghozzák a nebulókat, mielőtt belépnek a „tudás szent helyére” — ahol azóta számítógép, szkenner, nyomtató, fénymásoló, videó, vezetékes telefon van, a létszám pedig 27 főre emelkedett, és nem egy korábbi tanítványa azóta diplomát szerzett, bebizonyítva, hogy a szellem mindig ott van, ahol fölragyogtatják, még ha egy puszta közepén is kap lángra — mindegyikhez van egy-két jó szava. Beindította az általános iskola felső tagozatának négy osztályát 18 fővel. Hozzájuk hat különböző szakos tanár jár ki naponta tanítani. Elvállalták, hogy a városi iskolákban évismétlő, ’nehézfejűnek’ ítélt gyerekek idejöjjenek, ahol egyenként foglalkoznak velük és azóta nincs köztük bukás. A 12 kijáró zömét a Kagylóhéj Gyermekvédelmi Szervezet küldte. A zaklatott sorsú gyerekek itt ’iskolaszanatóriumot’ találtak. ”

Élet a tanyán