A régmúltban még nem voltak modern műszerek, korszerű, pontos térképek, mely segítették volna a tájékozódást. Így maradtak a hagyományos eszközök, a csillagok figyelése. A vikingeket például a Sarkcsillag vezérelte távoli tengeri útjaikon. A tájékozódás alakulását leginkább a hajózás fejlődésével követhetjük nyomon. A hajósok kezdetben nem merészkedtek ki a nyílt vizekre, hanem csak a partközelben maradtak, s jellegzetes tereptárgyak szerint tájékozódtak, templomtornyok, világítótornyok, hegycsúcsok jelezték számukra a helyes irányt. Ilyen irányjelző volt az ókori világ egyik csodája, az Alexandriában emelkedő Pharosz világítótornya. De ha a hajósok mégis kikeveredtek a nyílt tengerre, a madarak röpte segítette ki őket a partra. Ugyanez vezérelte Noé bárkáját is, hiszen a galamb jelezte számára a szárazföld közeledtét.
A tájékozódásban igazi átütést az iránytű feltalálása és elterjedése jelentette. A kínaiak használtak először iránytűt, mely az arabok közvetítésével a XIII. század elejére eljutott Európába is. A nagy földrajzi felfedezések, Amerika meghódításának időszaka csak ez után vehette kezdetét, s sorra jelentek meg a XVI. századról kezdve az egyre pontosabb térképábrázolások is.
Az iránytű története
Az első iránytűt a kínaiak készítették el időszámításunk kezdete előtt mintegy 1160 évvel ezelőtt. Nem volt még ez a klasszikus értelemben vett iránytű, de funkcionalitása már a Föld mágnesezettségén alapult, s segített a tájékozódásban. Ekkor Kínában a Csou-din dinasztia idején ún. mágneses mérlegeket szereltek össze, melynek egy részében egy emberke formájú mágnestű úszott egy folyadékban. E kis figura karja mindig dél felé mutatott. A készüléket fsze-nan-nak, dél-felé mutatónak nevezték el. Mivel a kínaiak ekkor még nem ismerték a vas mágnesezhetőségét, így természetes mágnesezettségű anyagot, a magnetit (mágnesvaskő) elnevezésű vasércet használták. Egy későbbi feljegyzés szerint időszámításunk előtt 370 körül az iránytűt már a hajók navigációjához használták. Ez a kezdetleges iránytű voltaképpen egy úszó helyzetben tartott mágnes volt, mely az észak-déli irány kijelölésére volt alkalmas.
Az iránytű részei
Az iránytű egy kerek dobozka, mely elfér a tenyerünkben. A korong lapjára a négy fővilágtáj (É, D, K, NY) kezdőbetűjét írták. A magyar kezdőbetűk helyett gyakran az angol vagy német nemzetközi rövidítésekkel találkozhatsz az iránytű lapján: N = North, Nord (Észak), S = South, Süd (Dél), E = East, Ost (Kelet), W = West, West (Nyugat). A négy mellékvilágtájat (ÉK, ÉNY, DK, DNY) általában vonalak jelzik. Középpontjában egy mágnesű forog, melynek sötétebbik vége mindig az északi irányba mutat. A mágnestű anyaga vas.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
