Kipling: A magányosan sétáló macska

Animáció Rudyard Kipling, (1865-1936), angol novellista és költő, legismertebb könyve a Dzsungel könyve, Mauglinak az embergyereknek és állatbarátainak története. A magányosan sétáló macska című meséjében, az állatok háziasításának történetét meséli el.

A Vadkutya volt az első barát, aki segített az embernek vadászni, éjjel pedig őrizte a barlangot. Cserébe a sültek maradékát kapta. A Vadló volt az első szolga: ő hordozta az embert helyről helyre, és vadászatról vadászatra. Cserébe napjában háromszor friss füvet kapott. A Vadtehén volt a jó táplálékadó: ő adta a táplálékadó tejet, cserébe mindig friss füvet kapott. A macska nem lett barát és nem lett szolga. Ő volt a magányosan sétáló macska, aki be akart kerülni a barlangba. Egyezséget kötött az asszonnyal: ha az három dicsérő szót ejt ki a száján, akkor háromszor ihat naponta meleg, fehér tejet, örökkön örökké. Azután bársonyos talpával lecsendesítette a síró kisbabát, fonalgombolyagot kergetve elszórakoztatta és dorombolt neki, és elkapta az asszonyt megijesztő egérkét is.

Az egyezséget azonban az ember és a kutya nem fogadták el: ezért van az, hogy azóta sem kedvelik, sőt üldözik a macskát.

Az éghajlat, a domborzat hatása a gazdálkodásra

A növénytermesztés és az állattenyésztés sokkal jobban kötve volt a természeti adottságokhoz, mint a zsákmányoló életmód, de jóval több kiszámíthatóságot jelentett a szerencsére alapozott életformához képest. A mezőgazdaság tette lehetővé, hogy az emberek tartósan letelepedjenek, és nemzedékeken keresztül egy helyben éljenek.

A természeti adottságoknak azonban nagy szerepe volt a gazdálkodásban, a termelt növényfajták és tenyésztett állatfajták kiválasztásában. A földrajzi fekvés, a talajminőség, az éghajlat, a vegetáció, a növényi kultúrák összetétele, az alkalmazható emberi és állati munkaerő, az alkalmazott technológia jelentősen meghatározta a termelést, a hagyományos mezőgazdaságot.

Ezek alapján területenként jellemző különbségek és termesztett növénykultúrák, tenyésztett állattípusok alakultak ki: a napfényes, alföldi jellegű tájak gabonatermesztésre voltak alkalmasak, a dombvidékeken sok szőlő termett. Ahol a terület vadban és halban volt gazdag, ott alkalmatlan volt a növénytermesztésre. A hajdan népszerű magyar szürkemarha a másra nem alkalmas, mocsaras legelőterületen is megélt, igénytelen fajta volt. A Földközi-tenger medencéjében a mezőgazdaság három részre oszlott: létezett kertművelés, szőlő és gyümölcstermesztés, valamint szántóföldi növénytermesztés is. E tájat azonban leginkább a kertek, gyümölcsösök termékei jellemezték.

Később, az iparszerű agrártermelés kialakulásával ez a kiszolgáltatottság jelentősen csökkent.

Az oroszlán

Őskori állatábrázolás

Őskori vadtulok

A farkas

Az elefánt

Vadállatok és háziállatok az ember körül

Az emberek környezetébe kerülő állatok először a vadászatok során elejtett vadállatok kicsinyeiből kerültek ki. Később gondoskodtak a szaporítások kedvező feltételeiről, vagyis háziasították az állatokat. Rájöttek arra is, hogy az állatok legkedvezőbb tulajdonságú egyedeit gazdaságosabb tenyészteni: tudatosan nemesítették ezeket az állatfajtákat, a kiemelt példányok keresztezésével. Mindehhez letelepedett életmód volt szükséges az eddigi vándorlás helyett. A lovasnomád népek ugyanakkor állatcsordáikat terelve váltogatták területüket: lovak, juhok, viszonylag igénytelenebb fajták tartoztak az állatállományukba.

Természetesen nem minden állatfajta háziasítása történt meg. Az elefánt, bár teherhordásra Indiában, Afrikában is használatos, nem tartozik a háziállatok közé. Az oroszlánt, farkast állatkertben láthatjuk ugyan, de nem jellemző, hogy valaki otthonában tartana belőlük példányokat.

Jól jellemzi az állatállomány változatosságát, ha megnézzük az ún. őshonos magyar fajták összetételét:

• Magyar szürkemarha, magyar tarkamarha

• Bivaly (igavonó állat, eredeti hazája India)

• Racka juh, cigája juh, cikta juh

• Kecske

• Mangalica sertés

• Gidrán, Lipicai, Nóniusz (lófajták)

• Szamár

• Magyar tyúk, Erdélyi kopasznyakú tyúk

• Réz- és bronzpulyka

• Magyar fodros lúd

• Magyar kacsa

• Komondor, Puli, Pumi, Kuvasz, Mudi,

• Sima- és drótszőrű magyar vizsla

• Erdélyi agár

• Magyar agár

Bővebben róluk a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium weboldalán olvashatsz. Ma Magyarországon támogatják a védett és őshonos állatfajták genetikai fenntartását, tenyésztését.

A ló

A tehén

Haszonállatok és háziállatok

A kutya A háziállatok tenyésztése Délnyugat-Ázsiában kezdődött el a legkorábban, hozzávetőleg tízezer évvel ezelőtt. Európában mintegy öt-hatezer éve gazdálkodnak. Az emberek ugyanis rájöttek, hogy egyes növények és állatok nagyobb hasznot hajtanak, ha azokat nem gyűjtögetik és vadásszák, hanem gondoskodnak környezetükben a szaporodás kedvező feltételeiről.

Az öntözéses gazdálkodáson alapuló civilizációk szomszédságában kiterjedt füves pusztaságok is húzódtak. A pusztaságokat folyók, források és tavak is élénkítették, amelynek környezetében dúsabb volt a vegetáció és kedvezőbbek az élet feltételei. E pusztaságokon állattartó pásztortársadalmak keletkeztek, s a vízben gazdag környezetekben öntözéses gazdálkodás is kialakult; a folyóvölgyekben éltek pásztorok is. Eredetileg juhokat és kecskéket tartottak, és néhol szarvasmarhát is.

A nyájak a Fekete-tengertől északra húzódó sztyeppéktől egészen Dél-Szibérián át Belső-Ázsiáig, délen a közép-ázsiai pusztákig terjedtek, Afrikában szarvasmarha-pásztorok jelentek meg már az i. e. V-III. évezredben.

A lovat az i. e. III. – II. évezred táján szelídítették meg a Kaukázustól északra húzódó Kubán-vidéken: ebből a körzetből terjedt el minden irányban, és a szteppéken teljesen átalakította a pásztorok életmódját. A lovasnomádok az állományuk nagy részét képező juhok hasznából éltek. Más kultúrákkal kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki: az iparcikkek nagy részét tőlük szerezték be. Ezekért cserébe állatokat, állati termékeket adtak (gyapjút).

Csirketelep Sertéstelep A nagyüzemi állattenyésztés nagy méretekben termelő állattenyésztést jelent: csirkék, pulykák és egyéb szárnyasok, valamint sertések, szarvasmarhák mielőbbi levágására való tartását. Az állatok növekedését a tápanyagok összetételével, valamint a mozgás lehetőségének korlátozásával érik el. A nagyüzemi állattenyésztés veszélyes lehet, ha a tenyésztés során növekedést serkentő takarmánnyal etetik az állatokat, a szűkös hely miatt nincs lehetőségük elég mozgásra, így magas lesz a húsuk telített zsír tartalma. Ennek következtében emelkedik a húsevők koleszterinszintje és a szívbetegségek kockázata. További hasznos információkhoz jutsz, ha megkeresed és megnézed a Fauna Egyesület weboldalát.

Az ember környezetében élő egyéb állatok

A fecske A veréb Az ember környezetében olyan állatok is élnek, amelyeket nem háziasított. Egyesek a gazdálkodó tevékenység „gyümölcseinek” kéretlen haszonélvezői, például az egerek és a patkányok. A fecskék, verebek természetes környezete és az ember tágabb lakókörnyezete azonos, ezért a gyakoribb találkozási lehetőség.

Az egereket főként a táplálék lehetősége vonzotta: a tárolt gabonafélékben jelentős kárt okozott és okoz ma is, ha módja van rá. Az ókori Egyiptomban ezért volt a macska szent állat, mert az egerek pusztítója volt. Ám az egeret nem csak a gabonafélék érdeklik: mindent megrág, a fát, a műanyagot és az ember táplálékát is. Pincékben és padlásokban él, de a garázsban is megtalálja életterét. Mivel ürülékét is a helyszínen hagyja, veszélyes fertőző betegségeket is terjeszthet. Az egér nagy testű rokona a patkány. Szeméttelepeken, csatornákban elszaporodhat, és súlyos fertőzések forrása lehet.

A fecske a falusi házak ereszeinek szívesen látott lakója. Oda tapasztja sárból és fűszálakból összeállított fészkét, itt költi ki fiókáit. Költöző énekes madár, áprilisban már halljuk csivitelését, ezért a tavasz hírnöke is. Ősszel a meleg Afrikába repül, mert itt a hidegben nem találna élelmet. Nagyon hasznos madár: fő táplálékát a szúnyogok és bogarak alkotják.

A házi veréb ételhulladékot keres az ember környezetében: morzsát, gabonaféléket fogyaszt szívesen. Nem csak falvakban, de a zajos városokban is előfordulnak: csapatosan élnek. Sokat civakodnak, hangoskodnak.

Az egér

Az állatok védelme

Az UHU bagoly A veszélyeztetett állatfajok veszélyben forgó, a kipusztulás veszélyének kitett állatfajok. A nemzetközi szinten vezetett "Vörös listán" számos állat és növényfaj kapott helyet, melyek a kihalás szélén állnak. A lista a 15 589 fajt kritikusan veszélyeztetett, veszélyeztetett és sebezhető kategóriába sorol. A túlzott kitermelés és az élőhelyek elvesztése számos fajt veszélyeztet - ám ugyanilyan hatással van egyes fajok kihalására az idegen állatok vagy növények betelepítése is.

Az 1998. évi XXVIII. törvény rendelkezik "Az állatok védelméről és kíméletéről". Ehhez kapcsolódik a Büntető törvénykönyv 2004. évi módosítása, mely az állatkínzást bűncselekménnyé, ezáltal büntethetővé nyilvánította.

A panda