Az éghajlat elemei
Évszázadok alatt megfigyelték, hogy egy terület időjárása az egyes évszakokban nagyjából azonos. Hazánkban például a nyár meleg, a tél hidegebb, az ősz legtöbbször szeptemberben, a tavasz pedig márciusban köszönt be. Persze gyakran előfordul, hogy júliusban estére kabátot veszünk, míg szeptemberben még fürdünk a Nap sugaraiban. Mégis következtetni lehet az évek alatt végzett megfigyelések és mérések alapján egy területet átlagos időjárására. Egy terület időjárásainak rendszerét, vagyis egy földrajzi hely átlagos időjárását, éghajlatnak nevezzük. Mivel az éghajlatot az időjárásból vezettük le, így az időjárás és az éghajlat elemei megegyeznek. Ezek pedig a napsugárzás, a hőmérséklet, a csapadék és a szél.
Az éghajlatot módosító tényezők
A Nap sugárzása biztosítja a Földön a fényt és a meleget. A napsugarak áthaladnak a levegőrétegen anélkül, hogy felmelegítenék azt. Először a földfelszínt melegítik fel, majd a felszín sugározza át a meleget a levegőnek. Ezért lesz a felszínhez közeli levegőréteg hőmérséklete magasabb. Ez a hőmérséklet a tengerszint feletti magasság növekedésévek folyamatosan csökken, átlagosan 200 méterenként 1 °C-kal. 10 km-es magasságban, ahol a repülőgépek közlekednek, már -50 °C hőmérséklet mérhető. A tengerszint feletti magasság, a domborzat mellett az éghajlatot módosítja az adott terület földrajzi fekvése, a tengerektől, óceánoktól való távolsága. Európában, ahogy távolodunk az Atlanti-óceántól kelet felé, egyre szárazabbá válik a terület. A csapadék mennyisége csökken, a nyár melegebb, a tél hűvösebb, a napi és az éves hőingás egyre nagyobb. Hazánk hegyvidékeinek és alföldjeinek, valamint a nyugati és a déli területeinek az éghajlata sem egyforma, mely az említett tengerektől való eltérő távolságra és a domborzatra vezethető vissza.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
