Csillagászati napfordulók

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki.

A napéjegyenlőség egy időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21. A tavaszi napforduló osztotta ketté a napból kiinduló évkört. Szent Iván-naptól - június 24.- kezdtek rövidülni a nappalok. Ősi időktől fogva a nap ünnep is volt egyben.

Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. A nyári napforduló az északi féltekén június 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig december 21-én (esetenként 22-én). A nyári napforduló az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van.

Az őszi napforduló időpontja szeptember 23. környékére esik.

Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát adja (következésképpen a leghosszabb éjszakát). A téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én). A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Szaturnália, a zsidó Hanuka, az afro-amerikai Kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.

Az évszakok nevezetes napjai, népszokásai

Szent György napját a néphagyomány jelentős eseménynek tartja, az igazi tavasz kezdetét is ettől számítja. Április 24-én van napja, az állatokat ekkor hajtották ki a legelőre.

Péter-Pál napja a június 24-én volt: a magyar nyelvterületen úgy tartották, hogy ha a búza töve ezen a napon megszakad, akkor kezdődhet az aratás.

A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja, szeptember 29-én. E napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor (április 24) legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt.

A bornak Márton a bírája. Bortermő vidékeken hagyomány, hogy Márton napján töltenek első ízben az újborból, mivel azt tartja a néphit, hogy mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett. Az újborok könnyedek, frissek; sejtetni engedik a következő évjárat borainak minőségét

Márton nap

Jeles napok

Kiemelkedő jelentősége van a baromfitartásban Luca napjának (december 13.), amikor a következő szöveggel piszkálták meg napkelte előtt a tyúkokat egy kormos piszkafával:
„Az én tyúkom tojjon, a másé kotoljon”. Ezen a napon abroncsba szórták a tyúkok elé az eleséget, hogy onnan szedegetve egész évben együtt maradjanak, ne széledjenek szét. A néphit szerint nem tojnának a tyúkok, ha „bevarrnák”, „befonnák” őket, s „gonoszjáró napon” a kölcsönzés is a tojáshasznot veszélyeztetné. Luca napján tehát nem szabad varrni, fonni és a házból bármit kiadni.

Hazánkban a középkortól megmaradt a katolikus vidékeken a búzaszentelés. A körmenet a templomtól indult el a pap vezetésével templomi zászlókkal, keresztekkel; ez idő alatt nem fogtak semmiféle mezei munkához. Lehetőleg a legszebb búzatáblákból választottak a megszentelésre, ami a tulajdonosnak nagy tisztességet jelentett.

Határjárás, határkerülés: a középkori gazdasági, közigazgatási és jogi hagyományokon alapuló eljárás, melynek során a birtoktestnek, a falu földterületének végpontjait kijelölték, azok védelméről gondoskodtak, és rendszeresen megújították. A határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára.