Természetföldrajzi folyamatok és történelmi események egymásra hatása

A történelmi folyamatokra mindig hatással voltak és lesznek a természetföldrajzi jelenségek. Az ókorban a napfogyatkozás rendkívül rosszat, valamilyen csapás eljövetelét jelentette. A történelem lenyomatai nem mindig őrződnek meg a felszínen. A természeti katasztrófák, a földrengések, a vulkánkitörések és a szökőárak civilizációkat pusztítottak el.

A legismertebb legenda Atlantisz nevéhez fűződik. Atlantisz helyének meghatározását ma is nagy vita övezi. Sokak szerint a Földközi tengeren egy sziget lehetett. Egy "rettenetes napon" Atlantisz elsüllyedt a tengerben, de hogy milyen természetföldrajzi esemény okozhatta pusztulását, homály fedi. A tudósok szerint egy vulkánkitörés kapcsán hatalmas cunami söpörhetett végig a Földközi-tengeren.

Mindenki előtt ismert Pompei története. A város a Vezúv 79-es kitörésekor pusztult el. A lezúduló láva és hamueső teljesen eltemette, 25 méteres vastagságban fedte be a várost. A lakosság nagy része nem tudott időben elmenekülni, 1250-1500 ember veszthette el az ókori katasztrófában az életét.

A Földközi tenger térségét nemcsak vulkánkitörések, hanem földrengések is pusztították. A világ negyedik ókori csodája a rhodoszi kolosszus (Heliosz szobra) is egy földrengéskor tört ketté. I. e. 302-ben kezdődött az építése, amely 12 évig tartott. A szobor 36 méter magasságba emelkedett. I. e. 224-ben egy földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében a szobor térde eltört és a város épületeire zuhant. Ezek után a mű 900 évig feküdt a földön, mert egy jós azt jövendölte a rhodosziaknak, hogy nem szabad felemelni onnan, mert akkor szörnyű csapások érik a népet. I. u. 653-ban arabok foglalták el a várost, akik nemcsak a várost, de a szobrot sem kímélték. Szintén földrengés áldozata lett a világ egy másik ókori csodája a halikarnasszoszi Mauszóleion, melyet i. e. 377 körül építettek. Az épület évszázadokig fennállt, míg i. u. a XII. században egy földrengés rombolta le az építményt.

A sort természetesen folytatni lehet, akár mai példákkal is! Te mit gondolsz erről, milyen példát tudsz?

A világ 7 csodája

Egy ókori költő és utazó – Antipatrosz – i. e. 200 körül egy úti beszámolójában nevezte el ezeket az épületeket a világ hét csodájának. Mik is voltak ezek az épületek:

1, Babilon falai

Babilon legismertebb uralkodója Hammurapi volt (i. e. 1792 – 1950). Herodotosz (i. e. 484 – i. e. 425) görög történetíró is említi, hogy Babilonnak különböző falakból álló védelmi rendszere volt. A várost az Eufratesz folyó két részre osztotta. Külső fala védekezésként szolgált a külső támadások ellen, de volt egy belső fala is, mely alacsonyabb volt, de majdnem olyan erős. A két fal közötti teret földdel töltötték ki, s egy széles védősánc jött létre, melyen a kocsik is elfértek egymás mellett. Sztrabón (i. e. 63 – i. u. 23) antik görög történetíró írta: „Babilonszintén síkságon fekszik, s falainak a kerülete 67,5 km, a fal vastagsága 9,8 méter, a tornyok közötti rész magassága 23,1 méter, a tornyoké pedig 27,7 méter; a falon az út olyan széles, hogy négyfogatú kocsik könnyen elmehetnek egymás mellett. Ezért ezt a falat a világ hét csodája között emlegetik…”. Babilon körülkerített városi negyede az európai középkorig a legnagyobb volt a maga nemében.

2, Pheidiász Zeusz-szobra Olümpiában

Zeusz a görög mitológiában a főisten, az istenek és az emberek legfőbb uralkodója. Az ő tiszteletére rendeznek Olimpia városában sportversenyeket. I.e. 470-ben templom építésébe kezdtek Zeusz tiszteletére. A hatalmas építkezéssel a kor leghíresebb szobrászát, Pheidiászt bízták meg. A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette el gipszből, fából és vasból. Ezek után megformálta az istenség testrészeit, az arcot, a kezet, a lábat elefántcsontból. Zeusz haját, ruháját, saruját aranyból mintázta meg. Pheidiász Zeusza egy erőt és hatalmat árasztó, mégis bizalmat keltő ábrázolás volt, ellentétben az eddigi, haragvó Zeusz-alakokkal. A szobor egy 1 m magas 6,5 m széles alapzaton helyezkedett el, és 13 m magas volt. Zeusz fején koszorú volt, jobb kezében győzelmi figurát tartott. Bal kezében jogarát tartotta, melyet fémmel díszítettek. A jogar tetején egy sas gubbasztott. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábait pedig szfinxek és más szárnyas figurák díszítették. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. A trónt aranyból, drágakövekből, ébenfából és elefántcsontból készítették. Olimpia városát földrengések, földcsuszamlások és árvizek pusztították, és a templom az V. században megrongálódott. Mára az épület alapjait sikerült feltárni, de csak szikla- és törmelékdarabkák maradtak a templomból.

3, Szemirámisz babiloni függőkertje

Az ókori történetírók nyomán (bizánci Philón, Sztrabón, Hérodotosz) annyit tudhatunk e csodálatos építményről, hogy II. Nabú-kudurri-uszur építette feleségének. A függőkert a föld fölött nőtt, és a levegőbe ültették. A fák gyökerei tetőként borultak a föld fölé. Az egész építmény föld fölötti pilléreken nyugodott, amelyek egy kőoszlopon álltak. Az oszlopokon pálmagerendák álltak, amikre vastag termőföldet hordtak, a földbe széles levelű és egyéb fákat ültettek. Az egész területet úgy művelték meg, mint a szántóföldet. A vizet magasabban fekvő helyről vezették ide, egy részét a nyomás erejével szivattyúzták csövön át a magasba, ahol gépek hajtóművei áramoltatták körbe. A vizet hosszú csatornák hálózatán vezették végig.

4, A rhodoszi kolosszus

A kisázsiai partvidék délnyugati csücske előtt fekszik a görög Rhodosz szigete. A tengeri kereskedelem jelentős átrakóhelye volt. I. e. 305-ben Démétriosz hadba szólította a rhodosziakat Egyiptom ellen, de azok ellenálltak, így Démétriosz megtámadta a szigetet. A rhodosziak imádkoztak istenükhöz, Hélioszhoz. Kérték, hogy ne hagyja cserbe őket és megfogadták, hogy a segítségért cserébe egy hatalmas szobrot építenek a tiszteletére. Heliosz megsegítette őket, ők pedig nekiláttak a monumentális szobor felépítésének. Építése 12 évig tartott: i. e. 302-ben kezdődött. Arról nem maradtak fenn adatok, hogy ezt a folyamatot hogyan végezték, de annyit lehet tudni, hogy összesen 12 tonnányi fémet használtak fel. A mű belsejét a stabilitás érdekében kövekkel tömték meg. A szobor a kezdeti 18 méter helyett, 36 méter magasságba emelkedett.
I. e. 224-ben egy földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében a szobor térde eltört és a város épületeire zuhant. Ezek után a mű 900 évig feküdt a földön, mert egy jós azt mondta a rhodosziaknak, hogy nem szabad felemelni onnan, mert szörnyű csapások érhetik a népet. I.u. 653-ban arabok foglalták el a várost, akik nemcsak a várost, de a szobrot sem kímélték.

5, A Memphisz melletti piramisok

Kheopsz fáraó (i.e. 2551 - 2528) egyiptomi uralkodó volt, aki elődei hagyományát követve csodálatos sírboltot építtetett magának. A piramis magassága 146,6 méter, közel kétmillió mészkőtömbből áll. Az építkezésnél először felrajzolták a piramis alaprajzát, majd vízmentesen záródó tégla- és vályogfallal vették körbe az egészet. A területet sakktáblaszerűen csatornákkal hálózták be. Az egyiptomiak nagyszerű mérési eredményei tették lehetővé, hogy a piramisokat számítások alapján megépítsék. Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz, az óbirodalom IV. dinasztiáinak fáraói Gíza környékén felépített sírlétesítményei tartoznak e csodák közé. Az ókorban olyan értelmezése is volt, hogy egy új vízözönt akartak ennek segítségével elkerülni az emberek.

6, A halikarnasszoszi Mauszóleion

Halikarnasszosz történetéről keveset tudunk: az i. e. XI. századtól lakták a Peloponnészoszról érkező telepesek. Az i. e. 377-ben trónra lépett Mauszólosz az agóra és a templom közötti térségben hatalmas épületet kezdett építtetni. Falait téglából építették, és márvánnyal díszítették. Olyan simára vakolták, hogy áttetszőnek tűnt, mint az üveg. Szentély, sírbolt céljára készült, és mielőtt befejezhették volna, Mauszólosz meghalt. Amikor Nagy Sándor i. e. 334-ben megostromolta a várost, a Mauszóleionnak semmi baja sem esett. Az i. u. XII. században egy földrengés lerombolta az építmény nagy részét. Később a keresztes lovagok a török ellen épített várakhoz használták a romokat. Az épület maradványait 1853-ban tárták fel, azóta próbálkoznak az épület rekonstrukciójával.

7, Az epheszoszi Artemisz-templom

Epheszosz városát ión hajósok alapították az i. e. II. évezredben, ők kezdték építeni az Artemisz tiszteletére felállított templom építését. Az új csodát Artemiszionnak nevezték el. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtóit ciprusfából készítették. A szentély belsejében az istennő közel két méteres fából faragott szobra volt, képmását arannyal és ezüsttel borították be. Később a hét világcsoda közé számították.

Szemirámisz függőkertje

Noé bárkája

Noé bárkája A Bibliában is számos olyan történet szerepel, amelyet kapcsolatba lehet hozni a természetföldrajzi eseményekkel. Az egyik ilyen történet Noé bárkája, ahol az "özönvíznek" lehet természetföldrajzi értelmezése is, pl.: a tengerszint megemelkedése. Noé bárkájának története a Biblia Ószövetségi részében (Mózes I. Könyve, 6 –10) olvasható. Az emberek erőszakossága, istentől való eltávolodása miatt a Teremtő el akarta törölni az embert a Földnek színéről. Ez alól csak Noé és családja volt kivétel, aki istenfélő, erkölcsös és becsületes életet élt. A Teremtő utasítására Noé egy nagy bárkát épített, ahová az elkövetkező vízözön elől menekítette családjának tagjait, s minden állatból (madarakból, barmokból) hímet és nőstényt, vagyis egy párat. Részükre megfelelő mennyiségű élelemről is gondoskodott. Ezek után az eső esni kezdett, és negyven napon át megszakítás nélkül esett: árvíz borította el a Földet. A bárka lakói mindannyian túlélték e pusztulást. „ A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén”. Ekkor Noé egy galambot bocsájtott útjára, hogy az megnézze, az talál-e szárazföldet. Amikor a galamb szájában egy olajággal tért vissza, ebből tudta Noé, hogy már nyugodtan kiengedheti az élőlényeket a bárkáról.

Hannibál és az Alpok

Hannibál és az Alpok Hannibál az ókor egyik legnagyobb hadvezére, a karthágói seregek vezére volt.
Az ókor két városállama, a kereskedő-iparos Karthágó és Róma vívta egymással az "ún" pun háborút, i.e. 264 és i.e. 146 között. A tét hatalmas volt: a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralom megszerzése. Míg más államok és városok inkább behódoltak Rómának, addig Karthágó nem kért a "Pax Romana"-ból (Béke Rómában).

I.e. 241-ben járunk. A római seregek a szárazföldön elfoglalták Szicília nyugati felét, és az elfoglalt terület Szardíniával és Korzikával együtt római provincia lett. Karthágónak súlyos hadisarcot kellett fizetnie, de az anyagi veszteségeket hamar pótolta ezüstbányái révén. Ennek a tartománynak a kormányzója volt Hannibál, aki tudatosan készült a Rómával való leszámolásra.

Hannibál hegyi törzseiből verbuvált zsoldos sereggel, afrikai, numidiai lovassággal és az itáliai népek Róma elleni lázításával próbálta legyűrni a hatalmas ellenfelét (i. e. 218-201). Róma tartott Hannibáltól, ezért szövetséget kötött a görög Saguntum várossal. Hannibál ezt a várost megtámadta, mire Róma hadat üzent. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen saját városát kényszeríttette háborúra Hannibál.

Mivel Róma tengeri túlereje nagy volt, Hannibál meglepte Rómát, és szokatlan útvonalat választott. Félig afrikaiakból álló, meleghez szokott seregével Hispánián, Gallián és az Alpokon átkelve, 6 hónapi menetelés után, i. e. 218 őszén megérkezett Itáliába. Innen ered a híres római mondás „Hannibal ante portas - Hannibál a kapuk előtt”.

Az ókorban úgy vélték, hogy az Alpok hágóin képtelenség egy hatalmas sereggel átkelni, a híres hadvezér rácáfolt erre. A Trebbia folyó partjánál megverte a meglepett római seregeket, és a terület lakóiból toborozta seregét. Következő év tavaszán Eturiában a Trasimeneus tó mellett ütközött meg a római seregekkel, akikre katasztrofális vereséget mért. Az elkövetkező csatákat is megnyerte, de folyamatosan elszigetelődött. A rómaiak, kihasználva tengeri fölényüket, támadást indítottak Hispánia ellen, így Karthágó elvesztette a háború folytatásához szükséges utánpótlásokat. Az elefántok, az ókor tankjai is alkalmatlannak bizonyultak a római parasztokból verbuválódott seregek ellen. Hannibál többször is megközelítette Rómát, de sosem volt elég ereje ahhoz, hogy tartósan ostromolja, meghódítsa. Hannibál és Karthágó sorsa megpecsételődött. Afrikába visszatérve i.e. 202-ben Zama mellett végleges vereséget szenvedet a római seregektől, Karthágóra pedig a pusztulás várt. A monda szerint a rómaiak a várost felforgatták, és helyét sóval hintették be, hogy ne tudjon újra megerősödni.

József és a fáraó

József és a fáraó története a Biblia Újszövetségi részében (Mózes I. Könyve, 37 – 50) olvasható. József, Jákob fia, a legkisebb testvér volt a családban, apja kedvence. Ezért testvérei nem szerették, és egy alkalommal húsz ezüstpénzért kereskedőknek eladták. Ezek után József Egyiptomba került, ahol a fáraó főemberének lett a szolgálója. A főember feleségének hamis vádjai alapján börtönbe vetették, ahol megfejti rabtársainak az álmait. Egyszer a fáraó álmot lát: „a folyóvízből hét szép kövér tehén jön ki, és legel. Ezek után hét sovány tehén jön ki, és a soványak elnyelik a kövér teheneket”. Ezt az álmot a fáraó udvarában senki nem képes megfejteni, ezért Józsefhez fordulnak, aki megadja a magyarázatot: hét bő esztendő következik Egyiptomra, amikor bő lesz a termés, ám ezt hét szűk esztendő követi. Ezért gabonatárakat kell építeni, amikor a gabonát tartalékolni és raktározni kell a szűk esztendőkre. Ezért a megfejtésért a fáraó magas méltóságba helyezi Józsefet. Amikor a nagy éhínség elkövetkezik, Jákob, József apja Egyiptomba küldi fiait, hogy gabonát vásároljanak. A testvérek nem ismerik fel Józsefet, de egy idő után József felfedi kilétét, és megajándékozza testvéreit. Az éhínség idejére atyját és az azóta született legkisebb testvért, Benjamint is Egyiptomba hozatja, hogy gondoskodni tudjon róluk.

A "hét szük esztendőnek" lehet természetföldrajzi értelmezést adni. A csapadék szegényes időszakokban alakulhat ki aszály. Egyiptom területén, ha nincs elég csapadék a Nílus forrásánál, akkor az életet adó folyó nem szállít elég vizet, illetve hordalékot a sivítagi ország területére. A hordalék hiánya miatt nem alakul ki a termőréteg a sivatagos területen a gabonák számára.

A XX. században egy nagy német író, Thomas Mann József és testvérei címmel írt regényt e történet alapján.

Ókori történelem a felszín alatt

Az ókori történelem lenyomatai nem mindig a felszínen őrződnek meg, mint az egyiptomi piramisok, vagy az Akropolisz. A természeti katasztrófák és a háborúk is egész civilizációkat pusztítottak el, példa erre Trója, Karthágó és Pompei pusztulása.

• Trója pusztulása

Törökország északnyugati partján állt Trója, amely az ókor egyik leggazdagabb városállama volt. Homérosz eposza, az Iliász és az Odüsszeia is megénekelte a görögök és a trójaiak csatáját.

"Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját..."

Homérosz: Odüsszeia, első ének

A csata i. e. 1250 táján kezdődött, és több mint tíz évig elhúzódott. A fordulópontot a görögök „leleményes” ötlete jelentette, amikor megépítették a hatalmas falovat. Belsejében harcosokat rejtettek el, s úgy tettek, mintha elvonulnának Trója alól. A mit sem sejtő trójaiak bevontatták városukba a falovat, megünnepelték győzelmüket, és álomba merültek. A görögök kibújtak a lóból, visszatérő seregük előtt kinyitották a város kapuját, lemészárolták a trójaiakat és felgyújtották a várost, amely porig égett.

Már az ókorban is kétséges volt és sok vitát szült Trója helyszínének pontos meghatározása. Az ókori város újrafelfedezése az amatőr régész, Dr. Heinrich Schliemann nevéhez fűződik. Gyerekkora óta álmodozott arról, hogy felkutatja Homérosz eltűnt városát, Tróját. A hisszarliki ásatások 1870-ben kezdődtek el, s csaknem 20 évig folytak: az ókori város maradványai, romjai is előkerültek.

• Karthágó pusztulása

Karthágó és Róma az ókor két egykori szövetséges városállama volt, összecsapásuk élethalál harccá vált. A tét a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralom megszerzése volt. Míg más államok és városok inkább behódoltak Rómának, addig Karthágó nem kért a "Pax Romana"-ból (Béke Rómában), és inkább a harcot választotta.

A konfliktus kezdetén Karthágó gazdagabb volt Rómánál, hatalmas zsoldos seregei és gyarmatai voltak. Rómaiak félelmetes erejét a gyalogos légiói adták. Karthágó bízott tengeri halmában, és kitört a pun háború i. e. 246-ban. A harc több mint száz évig tartott. A Karthágóiak tengeri fölénye a hosszú időszak alatt a római tengeri hatalom kiépülését segítette elő. Ez kedvezett a római kereskedő és iparos réteg megerősödésének, amelynek érdeke volt a kereskedelmi vetélytárs megsemmisítése. A két hatalom csatái i. e. 146-ig folytak, amikor a rómaiak kerekedtek felül, és elpusztították Karhágót. A római támadást a Scipio Aemelianus vezette. A végső támadás láng és vérözönét a 200 000 lakosból csak 50 000 élte túl, akiket a rómaiak rabszolgának adtak el. Az ostromló katonákat időnként le kellett váltani, mert még a kegyetlen légionáriusoknak is túl sok volt az az iszonyatos pusztítás, amit véghezvittek. A várost földig rombolták, földjét felszántották, sóval hintették be, és átkot mondtak mindenkire, aki újra fel akarná építeni.

• A Vezúv kitörése

Számos vulkánkitörés temetett el városokat, amelyek a történelem során feledésbe merülnek, rejtve maradnak a ma élő ember szeme előtt. A Földközi tenger térségéből sok ilyen eltemetett város ismert. A legismertebb Pompei.

Pompei pusztulását a Vezúv i. sz. 79-es kitörése okozta. A városra rázúduló láva és hamueső teljesen eltemette a várost. A kitörés után 25 méter vastagságban fedte be a hamu és a vulkáni törmelék Pompei városát. A vulkán kitörése hatással volt az ott lakókra, sokan nem tudtak elmenekülni, a katasztrófában elpusztult ókori emberek számát 1250-1500-ra becsülik. E betemetett múlt a halhatatlanságot és az örökkévalóságot idézi meg, hiszen a betemetett emberek arckifejezéseit, testtartását, örökre megőrizte a vulkáni hamu. Pompei városa sokáig csak a legendákban élt tovább, több mint 1700 évet kellett várni, hogy az elfeledett város utcáin ismét a napsütés legyen az úr és ne a hamu. A legértékesebb leletek a Nápolyi Régészeti Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg, de ma már lehetőség van a romváros megtekintésére is.

Ám nem csak a természet képes pusztításokra, hanem az emberiség is. Az ókorban a Földközi-tenger térségében hatalmas háborúk dúltak. Hadseregek, légiók városokat rohantak le és pusztítottak el. A két legismertebb csata, két város elpusztítása Karthágóé és Trójáé.