Külső erők
A földfelszín alakítása során gyakran emlegetjük a külső erők fogalmát. De mit is takar ez? Ha körbenézel a környezetedben, talán te magad is megtalálod a megoldást. Ide tartozik minden olyan folyamat, amely kívülről vesz részt a felszín alakításában. A földfelszín formálásában egyrészt részt vesznek az időjárás (és az éghajlat is egyben) elemei, vagyis a napsugárzás, a hőmérséklet, a csapadék és a szél. Ezt egészíti ki a folyók, a jég és az élővilág felszínalakító munkája. Ezen erőket együttesen nevezzük külső erőknek.
A hőmérséklet változás
A napsugárzás hatására nappal a kőzetek felmelegszenek, és ezáltal kitágulnak, éjjel pedig a napsugárzás csökkenésének hatására lehűlnek, s így összehúzódnak. A hőmérséklet változásának napi változása állandó „mozgásban” tartja a kőzeteket. A folyamatos kitágulást és összehúzódást egy idő után a legkeményebb kőzet sem bírja el, hanem összetöredezik, aprózódik. A napi változás mellett egy évszakos hőmérséklet ingadozás is megfigyelhető. A téli hidegben a víz megfagy, ezáltal nő a térfogata, a hőmérséklet növekedésével pedig megolvad, mely által csökken a térfogata. A víz fagyása és olvadása következtében fellépő térfogatváltozás, a fagy repesztő hatása, tovább mállasztja, aprózza a kőzeteket. Ez a jelenség a hideg övben, a tundra vidékein nap mint nap előfordul.
A szél munkája
A szélnek elsősorban az elaprózódott törmelék elszállításában van nagy szerepe. A homok szemcsenagyságától függően görgetve vagy ugráltatva képes elszállítani a nagyobb szemeket. Az apróbb homokszemeket a szél már felkapja, s lerakva akár buckákat építhet belőlük. Homokbuckákkal azonban nemcsak a sivatag területén találkozhatunk, hanem például Magyarországon is a Kiskunság területén. Hiszen homok és szél itt is előfordul. A mi homokbuckáink azonban már nem, vagy alig mozognak (futóhomok), mert a megtelepült fű megköti a homokot, s megakadályozza a szabad mozgásában. A nagyon finom port akár több száz kilométer messze is elszállíthatja. Így alakult ki a mérsékelt övben a szél fújta finom szemű hordalékból a lösz kőzet.
A víz munkája
A folyóvölgy mélyítése
A víz több fronton is támadást indít a felszín ellen. Egyrészt egy intenzív csapadékhullás magával sodorja a hegység lejtőin felgyülemlett elaprózódott kőzeteket, sőt akár a felső talajréteget is. A csapadék mellett a folyók is támadásba indulnak. A hegységekben eredő nagy esésű hegyi patakok óriási energiával zúdulnak alá. Ezt az energiát hasznosíthatják például áramtermelésre is. Másrészről e folyók a mederben áramló víz, és a benne lévő és szállított kavicsokkal és törmelékkel, folyamatosan mélyítik a medrüket, pusztítják a hegységek felszínét- A folyóvizek az eróziós munkájuk során hozzák létre évezredek alatt a jellegzetes V alakú völgyeiket.
A jég munkája
Azt a tengerszint feletti magasságot, amely felett nyáron sem olvad el a hó, hóhatárnak nevezzük. Ez a vonal az Alpokban 2800-3000 méter körül húzódik. A hóhatár felett összegyűlő hó a saját súlya alatt összepréselődik, és jéggé fagy. A jégtömeg lassú mozgással indul le a lejtős völgyben. Ezt a lassan mozgó jégfolyamot nevezzük gleccsernek.
Gleccservölgy
A magashegységek felszínét nagyrészt e mozgó gleccserek csiszoló munkája pusztítja, melyet felerősít a benne szállított kőzettörmelék koptató hatása. Eróziós munkájuk során idővel a gleccser kivájja jellegzetes U alakú völgyét. A hegység alacsonyabb részein a jégfolyam elolvad, s a gleccser által eddig szállított törmelék (az ún. moréna) a hegy lábánál felhalmozódik (morénasánc alakul ki). A magashegységek felszínét természetesen a gleccserek mellett az állandó és időszakos jégtömeg is pusztítja. A jég csiszoló hatása a hideg égövben nemcsak a hegységekben érvényesül, hiszen ott az állandó belföldi jégtakaró folyamatosan fejti ki pusztító, koptató hatását.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
