A folyók vize, vízjárása
A folyómederben lévő víz magassága, vagyis a folyó vízállása a tapasztalatok szerint többé-kevésbé szabályszerűen változik. Ezt a folyó vízjárásának nevezzük. A folyók vízjárása függ a terület éghajlatától, a lehulló csapadék mennyiségétől és időbeli eloszlásától. A kontinentális éghajlaton, így hazánkban is a folyók vízjárása ingadozó. Folyóink kétszer áradnak. Egyszer kora tavasszal a hóolvadás után (jeges árnak is nevezik), másodszor júniusban, nyár elején (zöld árnak is nevezik) a lehullt sok csapadék miatt. A hűvös, csapadékos éghajlatú hegységekben a sok csapadék miatt a folyók egész évben bővizűek. A hegyi folyók a tavaszi hóolvadás idején erősen megáradhatnak.
A folyók vízállása, vízmennyisége
A csapadék, a hólé mennyiségétől függően a folyók medrében hol több, hol kevesebb víz folyik. Biztosan neked is feltűnt már, hogy egy-egy folyó partja hol széles sávban húzódik végig, máskor meg az árvízvédelmi gátak magasságát is csaknem eléri. A mederben lévő víz magassága, vagyis a folyó vízszintje vagy más néven vízállása, állandóan változik. E változásban azonban bizonyos szabályszerűségek figyelhetők meg.
A folyók vízgyűjtőterülete és a vízválasztó szerepe
A felszínnek az a része, ahonnan egy folyó az összes felszíni vízfolyást magába gyűjti és elvezeti, az a folyó vízgyűjtő területe. Az egyes folyókhoz eltérő nagyságú vízgyűjtő területek tartoznak. De az mindre igaz, hogy a legnagyobb folyója a terület főfolyója, s a bele torkolló kisebb folyók azok mellékfolyói. A Tisza például főfolyója a Szamos, a Körös vagy a Maros folyóknak, de ugyanakkor a Tisza egyben mellékfolyója is a Dunának. Hazánk egész területe tehát a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, mely felosztható a mellékfolyói kisebb nagyobb vízgyűjtő területére. A vízgyűjtőket vízválasztók választják el egymástól, melyek általában hegygerinceken, kiemelkedéseken futnak. A Duna vízgyűjtőjét határoló vízválasztó az Alpok és a Kárpátok legmagasabb gerincén fut végig.
A folyók gazdasági hasznosítása
A folyók vize mindig is szerves része volt életünknek. A legkorábbi fejlett kultúrák is a folyók mellett jöttek létre, s manapság is a legnagyobb település sűrűség a folyók mellett található. A
Hajó a Dunán
folyó ivóvizet, a halászat révén élelmet ad, a mezőgazdaságnak öntözővíz, az iparnak nélkülözhetetlen ipari víz, az üdülni vágyóknak, a vízi sportok kedvelőinek, a vízitúrázóknak igazi paradicsom, de mindemellett a szállítás és az energiatermelés eszköze is. A folyó vízi útjain való szállítás olcsó, de lassúsága miatt csak a nem romlandó áruk szállítására alkalmas. A nagyobb folyókon jelentős hajóforgalom van, hiszen a teherhajók és uszályok nagy mennyiségű rakományt tudnak elszállítani. A nagy esésű, bővizű folyók energiáját vízerőművek építésével hasznosítják. A síksági folyókon duzzasztógátaknál épülnek vízerőművek. A kiépítésük drága, de aztán a folyamatos vízi hajtóerő miatt olcsó elektromos energia állítható elő. S nem utolsó sorban egy környezetkímélő megoldással történik mindez! A duzzasztógátak mellett a zsilipkamra épül a hajózás számára, ahol a víz szintje szabályozható. Így egy lépcsőhöz hasonló módon jut át a hajó a különböző vízszintkülönbségű duzzasztógáton.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
