Az Alföld

Az Alföld hazánk keleti felének nagytája. A Sió vonala és a keleti országhatár közt húzódik. Délen a szomszédos országok területén folytatódik, északon az Északi-középhegység, északnyugaton a Dunántúli-középhegység határolja.
Az Alföld mai felszínét a folyók és a szél formálta síksággá.
Hazánk nagytájai közül az Alföld kapja a legtöbb napsütést. A nap nyáron forrón, perzselőn süt, a hőség sokszor meghaladja a 30 ºC-ot. A tél fagyos, hideg, általában kevés a hó. Nagy a különbség a tél és a nyár hőmérséklete között. A csapadék egész évben kevés, ezért nagy területeket öntöznek. Gyakori az aszály.
Aszály idején az erős napsütés és a szél hatására a talaj felülete kemény lesz, megrepedezik. Az Alföld éghajlata kontinentális.
Az árvíz ma is nagy károkat okoz. A hegységekből az Alföldre érkező folyók tavasszal és nyár elején áradnak, medrükből kilépve komoly károkat okoznak a településeken, az állatállományban és a szántóföldeken.
Az Alföld természetes növénytakaróját, egykor gazdag állatvilágát a nemzeti parkok őrzik: a Hortobágyi Nemzeti Park, a Kiskunsági Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Duna-Dráva Nemzeti Park.

Tartós, csapadék nélküli időszak elnevezése.

Az Alföld sík felszíne

Az Alföld részei

A Duna és a Tisza az Alföldet három részre osztja: A Duna-Tisza köze, a Tiszántúl és a Mezőföld alkotja. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl változatos kisebb tájegységekre tagolódik. A mai felszínüket a folyók és a szél alakították ki.
Legalacsonyabb területek a folyók mentén széles sávban húzódó ártéri sík területek. Ezeket a folyók szabályozásuk előtt, a nagy árvizek idején termékeny iszappal töltögették fel. Ilyen jellegű táj a Hortobágy, a Nagykunság és a Jászság területe. Homokkal fedett a Kiskunság és a Nyírség.
Termékeny talajú löszterületek a Mezőföld és – a Maros és a Körös folyók által határolt – a Maros-Körös köze.
A Duna-Tisza közének középső, magasabb tája a Kiskunság. Felszínét vastag homokréteg takarja. A homokot a szél könnyen elszállítja. A szél által szállított homokot futóhomoknak nevezzük. A homokból a szél néhol 10-15 méter magas buckákat épít. A növényzettel nem megkötött buckák a szél hatására vándorolnak.

Szárazságtűrő növények a homokon

A Nagykunság felszíne

A Kisalföld

A Kisalföld hazánk északnyugati részén található. A középső része alacsony, tökéletesen sík terület. A déli részén alacsony dombok emelkednek. A Duna és a Rába nagy szerepet játszott a Kisalföld mai felszínének kialakításában. A hegyekből érkező folyó és mellékfolyói sok kavicsot, homokot, iszapot terítettek szét a Kisalföld déli területén, amely így termékeny talajú síksággá változott. A Kisalföld legnagyobb állóvize a Fertő tó.
A Kisalföld éghajlata nem olyan, mint az Alföldé. A nyár kissé hűvösebb, a tél enyhébb, mint az Alföldön. Szinte egész évben fúj a nyugati, északnyugati szél. A szél csapadékot szállít a tőlünk nyugatra fekvő Atlanti-óceán felől. Az óceáni enyhe levegő mérsékli a téli hideget, gyakran okoz havazást.

Eredeti jelentése: mocsaras, posványos hely. A Fertő tó a nyugati határszélen fekszik, nagyobb része Ausztriához tartozik.