Az Északi-középhegység
Hazánk legmagasabbra nyúló tájegysége. Az Alfölddel dimbes-dombos táj köti össze. A hegyekből lefelé igyekvő patakok hordaléka ez. A víz által szállított törmeléket hordaléknak nevezzük. A hegyek lábához érve a folyóvíz ereje gyengül, a hordalékát lerakja, így alakulnak ki a hordalékkúpok.
A folyóvölgyek különböző részekre osztják: A Dunakanyar bal partján emelkedik a Börzsöny, azt követi a Cserhát, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység. A hegységeket folyóvölgyek és tágas medencék választják el egymástól.
A 900 méter magasságot meghaladó hegyekből több is van az Északi-középhegységben, de egyik csúcs sem éri el az 1500 métert. Legmagasabb csúcs a Kékes-tető.
Területüket összefüggő, nagy kiterjedésű erdők borítják. A hegyvidéken sok a forrás és a patak. A Bükki Nemzeti Parkban sok védett növény és állat él. A patakok és a folyók vizét a Tisza gyűjti össze.
Az Északi-középhegységben hűvösebb a nyár, és több a csapadék, mint az Alföldön. A tél is hidegebb. A hegyekben a hótakaró sokáig megmarad, ezért területe téli sportokra kiválóan alkalmas.
Hazánk legmagasabb hegye: 1014 méter magas. A Mátrában található.
A Dunántúli-középhegység
A Dunántúli-középhegység DNY-ÉK irányban húzódik a Zala folyótól a Duna kanyarulatáig. Legfontosabb részei a Bakony, a Vértes és a Dunazug-hegység. Középmagas hegységek, tengerszint feletti magasságuk nem haladja meg az ezer métert, ezért nevezzük középhegységnek.
A hegyeket széles völgyek választják el egymástól. A Dunántúli-középhegység felszínét lapos hegyhátak, legömbölyített hegycsúcsok, lankás lejtők jellemzik.
A hegyvidéken sok a csapadék, a nyár hűvösebb, mint az Alföldön, télen a hótakaró tartósan megmarad, mert a hegyekben hideg a tél.
A völgyekbe lesiető patakokat sok forrás táplálja. A mészkőben elszivárgó csapadékvíz hűs vizű forrásként tör a felszínre. Ez a víz fontos nemzeti kincsünk. A hegységet még sok helyen lombos erdő borítja. Leggyakoribb fája a bükk és a tölgy. A több száz éves faóriások a több száz évvel ezelőtti hatalmas erdők élő emlékei.
A Bakony a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű hegysége. Vadregényes erdeiben még ma is sok a szarvas, őz, mókus, vadmacska. Egyik legszebb része a Cuha-patak völgye.
A hegyek belsejéből kibányászott szén, bauxit fontos nyersanyaga volt a hazai iparnak.
A hegyek kőzetanyagát, a mészkövet és a bazaltot már évszázadok óta fontos építőanyagként használták.
Az emberek a tágasabb völgyekben, falvakban élnek. Nagyobb városok ott épültek, ahol a lakosság az iparban dolgozik.
Történelmi nevezetességeiről, egyeteméről híres város Veszprém.
Tatabánya, Ajka jelentős ipari városok.
Üledékes kőzet, mely egykor élt tengeri állatok maradványaiból származik.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
