A csuszka

A csuszkák a cinegék rokonai. A fák törzsén fejjel lefelé is biztonságosan „közlekednek” (innen ered a „csuszka” név is). Hátoldaluk szürkéskék, hasuk vörhenyes színű. Odúköltő madarak. Odújuk igen jellegzetes, mivel a bejáratot sárral tapasztják be (a túl tág nyílást így szűkítik le). A csuszkák állandó madaraink. Télen az erdőből a lakott területek közelébe húzódnak, a madáretetőkön is gyakran feltűnnek.

Az olyan madarakat, amelyek fiókáikat fák odvában vagy mesterséges költőodúban nevelik, odúköltőnek nevezzük.

Csuszka

Csuszka odúja

Csuszka a madáretetőnél

A szajkó

A főként lombos erdőkben, nagyobb kertekben, parkokban, gyümölcsösökben élő szajkók közismert fészekrablók. Fiókáik táplálása céljából tucatszám fosztják ki az apró énekesmadarak fészkeit.

Fészekrablónak azokat a madarakat nevezzük, amelyek más madarak tojásaival, fiókáival táplálkoznak.

Szajkó

A szajkó és a hangutánzás

A szajkók kitűnő hangutánzók. Az erdőn-mezőn járva az egerészölyv „hijjé” kiáltását többször hallgathatod meg egy szajkó „előadásában”, mint a nagy ragadozó madártól. Ám nem csak más madarak hangját, de a szekérnyikorgást vagy a kutyaugatást is megtévesztő hitelességgel utánozzák.

Szajkófészek

Szajkófiókák

Szajkótoll