Az éghető és nem éghető anyagok csoportosítása

A környezetünkben lévő anyagokat éghetőségük szempontjából csoportosíthatjuk. Ezek alapján megkülönböztetünk éghető és nem éghető anyagokat. Éghető anyag például a fa, a papír. Nem ég el viszont a vas vagy az üveg.

Az éghető anyagoknak a levegő oxigénjével végbemenő reakciója hő leadása mellett. A legegyszerűbb éghető gázok szénhidrogének (metán). Amikor a szénhidrogének elégnek, az atmoszféra (levegőburok) oxigénjével lépnek reakcióba CO₂ (szén-dioxid) és víz képződése mellett. Ha az égés tökéletlen a kevés oxigén miatt, akkor CO (szén-monoxid) keletkezik.

Azokat az anyagokat, amiket meggyújtva el tudsz égetni, éghető anyagoknak nevezzük.

Azokat az anyagokat, amiket meggyújtva nem tudsz elégetni, nem éghető anyagoknak nevezünk.

Az öngyújtó lángját a szikra, a papírt, a fát az öngyújtóban égő gáz lángja gyújtja meg. Minden gyulladásban az a közös, hogy fel kell melegíteni az anyagot.

A levegő fontos anyaga az oxigén. A növények juttatják a levegőbe.

Éghető anyagok

Nem éghető anyagok

Az égés anyagi feltételei

Az égés egyik feltétele, hogy legyen éghető anyag. Az égéshez szükséges a levegő egyik alkotórésze, az oxigén. Az éghető anyagok meggyulladásához, égéséhez megfelelő hőmérséklet (úgynevezett gyulladási hőmérséklet) szükséges.

Az égés hőmérsékleti feltételei

Minden anyag égéséhez más és más hőmérséklet kell. A papír, a toll alacsonyabb hőmérsékleten gyullad meg, mint a fadarab vagy a szén.

Az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egy szilárd, cseppfolyós vagy légnemű anyag gyújtóforrás hatására, levegő jelenlétében meggyullad, és tovább ég.