Hulladékgyűjtés

Azokon a településeken, ahol olyan lerakótelep üzemel, amely nem elégíti ki a közegészségügyi és környezetvédelmi szabályokat, és új - műszaki védelemmel ellátott - lerakó kialakítása célszerűtlen (nem gazdaságos) vagy a térségben már működik korszerű lerakóhely, célszerű a hulladék gyűjtését átrakóállomás üzemeltetésével megvalósítani (kétütemű hulladékszállítás, two-stage waste transport) . A településen az ilyen átrakóállomások (transfer station) segítik mind a szelektív, mind a vegyes hulladék gyűjtését, majd a tömörítő-konténerben a hulladékot az engedélyezett regionális lerakóra szállítják. A hulladék gyűjtését és tömörítését, valamint szállítását lehetővé tevő berendezések beszerzése, a hulladékátrakó rendszerek feltételeinek megteremtése, kiépítése és ezek működtetése hosszú távú együttműködést igényel a lerakóhely üzemeltetőjével.

Az átrakóállomások kialakítása elsősorban a jellemzően kis lélekszámú és a nagyobb városok vonzáskörzetébe tartozó települések esetében célszerű.

Szervezett hulladékgyűjtés

Az ország településeinek mintegy egyharmadán jelenleg nincs szervezett hulladékgyűjtés, a lakosság általában saját maga gondoskodik települési hulladékának elhelyezéséről, leggyakrabban szakszerűtlen módon, nem kellő műszaki védelmű lerakóhelyen. A nemzetközi normák a XX. század végére megkövetelik legalább a szakszerű ártalmatlanítást, amelynek megvalósításához regionális megoldások javasolhatók.

A rövidesen bevezetésre kerülő hulladékgazdálkodási törvény kötelező szolgáltatásként fogja megszabni a települési hulladékkezelést.

Annak érdekében, hogy az - általában kis lélekszámú - jelenleg még szervezett gyűjtéssel nem rendelkező települések könnyebben felkészülhessenek jövőbeni feladataikra, fejlesztéseiket központilag támogatni célszerű, amennyiben a feladatot már működő hulladékgazdálkodási rendszerhez való csatlakozással, vagy új regionális rendszer kialakításával kívánják megoldani.

A szelektív hulladékgyűjtés

A cél az, hogy a települési szilárd hulladék-áram veszélyes és hasznosítható alkotói minél kisebb arányban kerüljenek a lerakókra, történjék meg előbbiek ártalmatlanítása, utóbbiak hasznosítása. E cél elérésének egyik lehetősége a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása. Szelektív gyűjtéssel a keletkező települési hulladék 35-50%-át lehet külön kezelni, és kezelését követően hasznosítani vagy ártalmatlanítani.

A környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási szempontok megkövetelik a települési szilárd hulladék

• veszélyes alkotóinak eltávolítását szelektív gyűjtésük által,
• hasznosítható alkotóinak szelektív gyűjtését vagy utóválogatását újrahasznosításuk céljából.

A hulladékalkotók szelektív gyűjtésének megvalósulásához eszközök, berendezések beszerzése, létesítmény kialakítása szükséges, a jelenlegi vegyesen gyűjtött hulladék lerakását szolgáló eszközök kiváltására.

A megvalósítás történhet

• hulladékgyűjtő udvar kialakításával,
• mobil gyűjtőjárművek alkalmazásával és a szükséges gyűjtési lehetőségek megteremtésével,
• a települési szilárd hulladék elkülönített gyűjtésével a hulladékkeletkezés helyén vagy annak közelében,
• utólagos válogatással.

Mivel hazánkban a szelektív hulladékgyűjtés nem elfogadott gyakorlat (csak kis számú közösségben, viszonylag rövid idejű tapasztalataink vannak e téren), csak a jogi és gazdasági feltételek egyidejű bevezetése mellett kerülhet sor a kiterjedt alkalmazásra.

Ahhoz azonban, hogy a visszagyűjtési arányokat és a hasznosítást országos szinten a kívánt mértékben el lehessen érni, olyan szelektív gyűjtési megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az e téren tapasztalatlan szereplőknek segítséget is nyújtanak. Ezért a helyi lehetőségeknek leginkább megfelelő módszerrel kell megvalósítani a gyűjtést. Korábbi tapasztalatok alapján erre leginkább a hulladékgyűjtő udvarok (waste yard=hulladékgyűjtő udvar, drop-off center=gyűjtőpont) hálózata alkalmas, ahová a hulladékot a lakos viszi el és, ahol szakértő személyzet segít a lakosnak a szelektálásban. Az udvarok mind a hasznosítható, mind a veszélyes hulladékalkotók fogadására alkalmasak, míg a maradék hulladék gyűjtése továbbra is a lakások közelében történik – elhordásos rendszer (curb side waste collection vagy door-to-door vagy source selection=szelektív hulladékgyűjtés) meg és ártalmatlanítása korszerű regionális lerakókban vagy égetőművekben történik.

A szelektív hulladékgyűjtésnek speciális formáját igényli a bomló szerves alkotókat tartalmazó zöld hulladék kezelése. Tekintettel arra, hogy a települési hulladék keletkező mennyiségében jelentős hányadot képvisel ez a hulladékfajta, célszerű megoldani speciális gyűjtését és kezelését a komposztálás módszerével.

Biogáz alkalmazása Azokon a lakóterületeken, ahol megoldható, így például a falusias és családi házas övezetekben - segíteni kell azt, hogy a lakos maga gondoskodjék a komposztálásról és saját célú hasznosításáról. Mindazokban a lakóövezetekben - főleg a nagy lakótelepeken - ahol a helyben történő felhasználás nem megoldható, ott központi gyűjtésről és művi komposztálásról kell gondoskodni, hasonlóan a szelektíven gyűjtött hulladékok kezeléséhez. Az így keletkező komposzt mezőgazdasági hasznosítását támogatni célszerű. Amennyiben adott régióban olyan mennyiségű a komposzt keletkezése, hogy a hasznosítás nem megoldható, a térség regionális lerakóinak rekultivációjánál kell felhasználni azt.

Ahhoz, hogy a szelektív hulladékgyűjtés révén megvalósuljon a hulladékok egy részének hasznosítása, az is szükséges, hogy a lakosság és a termelők által szelektíven gyűjtött hulladék további előkezelés során olyan minőségű (tisztaságú) legyen, hogy a feldolgozóipar képes legyen magas használati értékű terméket gyártani abból.

Szükséges tehát a szelektíven gyűjtött hulladék művi előkészítése, válogatása, mosása, bálázása stb., e célra kialakított kezelő telepeken. Ezen előkezelő telepek nagyobb régiókból (legalább megyei) fogadják a szelektív gyűjtőhelyek hulladékát és az ipar igényeinek megfelelően előkészítik azt a feldolgozásra.

E kezelő telepek létrehozását államilag segíteni szükséges - a folyamatok megindítása érdekében -, de működésük kizárólag gazdasági alapokon tervezhető. Üzemeléshez támogatás nem adható, csak egyes nagyon speciális esetekben, amikor olyan veszélyes alkotók előkezelésére kerül sor, amelyek nem piacképesek, de az ártalmatlanításuk előkészítése érdekében feltétlenül szükséges az előkezelés. Az ilyen esetekben is érvényesülnie kell a megosztott felelősség elvének, és legalább a költségek egy részét a termék előállítójának kell fizetnie.