A kősó (konyhasó, nátrium-klorid,NaCl) fehér (egyetlen kristályát vizsgálva színtelen), kristályos anyag, vízben jól oldódik. Vizes oldata semleges kémhatású.
Viszonylag nagy mennyiségben (átlagosan 3-4 tömeg%-ban) tartalmaznak nátrium-kloridot a tengerek, óceánok. Szilárd kősót olyan területeken lehet találni, ahol sok millió évvel ezelőtt tenger volt, és annak kiszáradása közben a nátrium-klorid kikristályosodott és leülepedett.
Az iparban a nátrium-kloridból nagy mennyiségben állítanak elő klórgázt és nátrium-hidroxidot. Laboratóriumi körülmények között nátrium-kloridból tömény kénsavval fejleszthetünk hidrogén-klorid-gázt. A kevésbé illékony, tömény kénsav adja át protonját (H+) a kloridionnak.
A hypo fertőtlenítő, színtelenítő hatása a nátrium-hipoklorit erős oxidáló hatásával függ össze. A reakciót egyetlen egyenletként is felírhatjuk: A sók csoportjába sorolhatjuk a korábban már említett hypo hatóanyagát is, amelyet klór és nátronlúg reakciójával állítanak elő. A nátrium-hidroxid a klór és a víz reakciója során keletkező hidrogén-kloridot és hipoklóros savat közömbösíti: |
Fontos figyelmeztetés, hogy a háztartásban tisztítási célokra használt sósavat és hypot soha ne keverjük össze! A háziasszonyok - annak érdekében, hogy "hatékonyabban tisztítsanak" - a tisztítandó felületre öntött hypora még sósavat is öntenek. Ennek azonban súlyos következményei lehetnek. A sósav erős sav, ezért felszabadítja a sójából a hipoklóros savat, az pedig a sósav maradékával klórrá alakul. A felszabaduló klórgáz súlyos mérgezést okozhat.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
