Vannak olyan ionvegyületek, amelyeknek szilárd halmazállapotában is előfordulnak hidroxidionok. A hidroxidion negatív töltésű összetett ion:
Az ionos hidroxidok kristályában a rácspontokon pozitív töltésű fémionok és negatív hidroxidionok vannak.
A legerősebb bázisok azok a fém-hidroxidok, amelyek vízben jól oldódnak, oldódásuk során jelentősen megnövelik az oldat hidroxidion-koncentrációját.
Az egyik legismertebb fém-hidroxid a nátrium-hidroxid. Az egyszeres töltésű nátriumionok a hidroxidionokkal 1 : 1 arányban alkotnak vegyületet, így a képlet: NaOH.
A nátrium-hidroxid fehér színű, szilárd anyag.
A természetben ásványként nem fordul elő. Kősóból (azaz nátrium-kloridból) állítják elő elektrolízissel. Vízben igen jól oldódó ionvegyület, oldódása erősen exoterm folyamat. A nátrium-hidroxid erősen higroszkópos. Ez az oka, hogy hosszabb idő elteltével a nátrium-hidroxidot tartalmazó edényben a vegyület pasztillái összetapadnak, majd teljesen elfolyósodnak.
A nátrium-hidroxid vizes oldata erősen lúgos, maró hatású:
Ezt erősen lúgos kémhatása miatt régen mosásra használták. Lúgos közegben a zsírtartalmú szennyeződés könnyen eltávolítható az edényről, a ruhából.
A nátrium-hidroxid köznapi nevei - lúgkő vagy marónátron - is lúgos kémhatású oldatára, illetve maró hatására utal. A híg nátrium-hidroxid-oldat a bőrre kerülve síkossá teszi azt, mert lemarja, elfolyósítja a hámréteg felső részét. A híg oldat hosszabb idő alatt, a tömény nátrium-hidroxid gyorsan lemarja a bőr felső rétegeit, és fájdalmas, nehezen gyógyuló sebeket, szembe kerülve vakságot okozhat. A két világháború között sok elkeseredett cseléd, mosónő lett öngyilkos úgy, hogy "lúgkövet ivott". Ma már más, kevésbé veszélyes, lúgos kémhatású mosó- és mosogató szereket használnak. |
A lúgkövet, azaz a nátrium-hidroxidot ma széles körben alkalmazzák a papír- és a textiliparban, valamint az alumínium- és a szappangyártásnál. A kémiai laboratóriumoknak is igen gyakran használt bázisa.