Ionos vegyületek vizes közegben általában jól oldódnak. A szabaddá vált ionokat vízmolekulákból álló hidrátburok veszi körül, azaz az ionok hidratálódnak. A kémiai egyenletben a töltéssel rendelkező ion vegyjele után írt (aq) jelölés a kialakult állapotot jelzi. A poláris vízmolekula az ion töltésével ellentétes pólusával fordul felé. A hidratációval ellentétes folyamat a kiválás. A szilárd, fel nem oldódott ionos vegyület és vizes oldata közti egyensúly kialakulására példa: AgCl(sz) ↔ Ag⁺(aq) + Cl^-(aq)

Olyan molekulalak, amelyben az atomok közti kötések a központi atom nemkötő elektronjai miatt 180°-nál kisebb szöget zárnak be. A molekulaszerkezet megadásánál a nemkötő elektronpárokat nem vesszük figyelembe. A V-alakú molekulák általában dipólusok a kötésben részt vevő atomok közötti elektronegativitás különbségek következtében. Például ilyen molekulaalakkal rendelkezik a víz, a nitrogén-dioxid és a kén-dioxid.

A vízben való oldódáskor az oldott anyag részecskéit körülvevő vízmolekulák által képezett burok.

A töltésmegoszlás a kovalens kötésben részt vevő atomokat érintő jelenség. Az atomok az eltérő elektronegativitásuk és a nemkötő elektronpárjaik miatt eltérő mértékben vonzzák a kötésben résztvevő elektronokat. Ennek eredményeképpen a kötés általában nem szimmetrikus, valamelyik atommag közelében az elektronsűrűség nagyobb. Ez befolyásolja a reakciókészséget is.

Olyan molekula, amelynek az egyik része részlegesen pozitív, a másik része részlegesen negatív töltésű.

Poláros kötés, illetve molekula esetén parciális töltés jön létre a kötés vagy a molekula két oldalán. Az eltérő elektronegativitás miatt a kötésben részt vevő atomok között nem egyenlő mértékben oszlanak el a kötést kialakító elektronok. Azt az atomot, melynek közelében kisebb az elektronsűrűség, ezáltal parciális pozitív töltéstű, δ+ -val jelöljük.

Képlete: H₂O (dihidrogén-monoxid). Az élet egyik feltétele. A laboratóriumban, a háztartásban és a vegyiparban oldószerként és reagensként is fontos anyag. A természetben nem tiszta vízként fordul elő (édesvíz, sósvíz). A Föld felszínének 71%-át víz borítja. Sok fizikai és kémiai jellemző számszerű megadásához viszonyítási alap (hőmérséklet, pH stb.).

A víz molekulákat egy nagy elektronegativitású oxigén és két kisebb elektronegativitású hidrogén atom alkotja. Az oxigén jobban maga felé húzza az oxigén-hidrogén kötés elektronpárját. A két elektron nagyobb valószínűséggel lesz az oxigén, mint a hidrogén atommag közelében. Ennek következtében az oxigén részleges negatív és a hidrogén atomok részleges pozitív töltésre tesznek szert. Az egymás mellett elhelyezkedő víz molekulák részleges negatív töltésű oxigénjei és a részleges pozitív töltésű hidrogénjei között elektrosztatikus vonzás alakul ki, amit hidrogénkötésnek nevezünk.

Poláros kötés, illetve molekula esetén parciális töltés jön létre a kötés vagy a molekula két oldalán. Az eltérő elektronegativitás miatt a kötésben részt vevő atomok között nem egyenlő mértékben oszlanak el a kötést kialakító elektronok. Azt az atomot, melynek közelében nagyobb az elektronsűrűség, ezáltal parciális negatív töltéstű, δ- -vel jelöljük.

Poláros kötés, illetve molekula esetén parciális töltés jön létre a kötés vagy a molekula két oldalán. Az eltérő elektronegativitás miatt a kötésben részt vevő atomok között nem egyenlő mértékben oszlanak el a kötést kialakító elektronok. Azt az atomot, melynek közelében nagyobb az elektronsűrűség, ezáltal parciális negatív töltéstű, δ- -vel jelöljük.

Olyan molekula, amelynek az egyik része részlegesen pozitív, a másik része részlegesen negatív töltésű.

A kovalens kötés apoláris, ha azonos elektronegativitású atomok kapcsolódnak össze, és poláris, ha az atomok elektronegativitása eltérő.

A kötés polaritását ábrázoló vektor, amelyik a részleges negatív töltéstől a részleges pozitív töltés felé mutat.

A töltésmegoszlás a kovalens kötésben részt vevő atomokat érintő jelenség. Az atomok az eltérő elektronegativitásuk és a nemkötő elektronpárjaik miatt eltérő mértékben vonzzák a kötésben résztvevő elektronokat. Ennek eredményeképpen a kötés általában nem szimmetrikus, valamelyik atommag közelében az elektronsűrűség nagyobb. Ez befolyásolja a reakciókészséget is.

Olyan másodrendű kémiai kötés, amelyet a dipólusmolekulák közötti elektrosztatikus vonzóerő alakít ki.

A dipólusos molekulájú anyagokat és az ion vegyületeket a dipólusos molekulájú oldószerek oldják jól. Például a konyhasó jól oldódik vízben. Az apoláris molekulájú anyagokat az apoláris oldószerek oldják jól. Például a jód jól oldódik benzinben.

Olyan másodrendű kémiai kötés, amelyben a két molekulát hidrogénatom kapcsolja össze. Egy nagy elektronegativitású atomhoz kapcsolódó (ezáltal erősen pozitívan polarizált) hidrogénatom egy másik nagy elektronegativitású atom nemkötő elektronpárjához kapcsolódik. A legerősebb intermolekuláris kölcsönhatás típus a molekulák között.

A savas kémhatású anyagokat savnak nevezzük. A víz autoprotolízise során oxóniumionok (H₃O⁺) és hidroxidionok (OH^-) jönnek létre. 2 H₂O= H₃O⁺+OH^- folyamat egyensúlyra vezet. Savnak tekintjük azokat az anyagokat, amelyek proton leadására képesek, megnövelik az oxóniumion-koncentrációját és ezzel csökkentik a hidroxidionokét.

Képlete: H₃O⁺. A vízmolekulából protonfelvétellel képződik. A savas kémhatás okozója.

A savakból proton leadás után savmaradék ion keletkezik. Ha HA (Bronstedt-sav) disszociál H⁺-ra és A^--ionra, akkor az A^--t savmaradék ionnak nevezzük.

Kémiai folyamatokban bekövetkező változásokat színreakcióval jelző vegyület. Az indikátor lehet sav-bázis indikátor, redoxiindikátor stb.

Olyan oldat kémhatása, amelyben a hidroxidion-koncentráció nagyobb a oxóniumion-koncentrációnál. Kimutatása indikátorral történhet.

Olyan anyag, amely vizes oldatban növeli az oldat hidrogénion-koncentrációját. (Arrhenius-féle definíció).

Képlete: HF, dimer alakban fordul elő (H₂F₂). Erős sav, az üveget is megmarja. Köznapi neve folysav.

Képletük: HF, HCl, HBr és HI. Hidrogén gáz és halogének (F₂,Cl₂,Br₂,I₂) egyesülésével kapunk. A reakció készség a halogének periódusában lefelé haladva egyre csökken. A fluorral még sötétben (azaz foton gerjesztése nélkül) is robbanásszerű láncreakcióban egyesül. A klórral történő reakcióhoz már fény szükséges. A brómmal csak magas hőmérsékleten egyesül és a jóddal viszont már ilyen körülmények között sem reagál. Felhasználásuk: a hidrogén-fluoridot üvegmaratásra használják, a hidrogén-klorid oldat vízkő-oldó a háztartásban és fontos alapanyag a vegyiparban.

A hidrogén-klorid vizes oldata. Erős sav. A fémek jelentős részét hidrogénfejlődés közben oldja. A gyomorsav alkotórésze. A szerves vegyipar mellékterméke. Fémtárgyak maratására, háztartási tisztítószerként, vízkőoldónak használják.

Képlete: MgSO₄ A magnézium-szulfát a magnézium és a kénsav sója. Általában heptahidrát formában fordul elő (MgSO₄*7H₂O). A vízmentes formáját higroszkópos, tulajdonsága miatt, szárítóanyagként is alkalmazzák. Felhasználása: A mezőgazdaságban a talaj magnéziumtartalmának növelésére műtrágyaként. Az egészségügyben hashajtónak, mert elősegíti a bélmozgásokat. Laboratóriumi körülmények között anhidrát változatát a víz szerves anyagokból való eltávolítására alkalmazzák. Élelmiszerek esetén elsősorban az ásványianyag-tartalom növelésére, valamint állagmegőrzésre alkalmazzák, E518 jelöléssel.

A levegő víztartalmának megkötésére képes anyag. Ha ez az anyag folyadék, akkor felhígul, ha szilárd, akkor elfolyósodik. A leghigroszkóposabb anyagok közé tartozik a difoszfor-pentoxid (P₂O₅), amit ha levegőre helyezünk egy óraüvegen, akkor körülbelül öt perc alatt cseppfolyóssá válik.

Oxigént, és legalább egy, oxigénhez kötődő hidrogént tartalmazó vegyületek, amelyek oldódásuk során legalább egy protont disszociálnak. Például oxosav az összes karbonsav, a salétromsav, a kénsav, foszforsav, és a bórsav is. A karbonsavak funkciós csoportjának szerkezetéből következik az oxosav-tulajdonság. A hidrogén-halogenidek nem tartoznak ebbe a csoportba, mivel nem tartalmaznak oxigént.

Hétköznapi nevén gipsz, összegképlete: CaSO₄˙2H₂O. Előállítása kalcium-karbonát, azaz mészkő kénsavban történő oldásával lehetséges. CaCO₃ + H₂SO₄ -> CaSO₄ + H₂O + CO₂ Szárítás, pörkölés hatására égetett gipsz (CaSO₄˙1/2 H₂O) lesz belőle. A por alakú égetett gipsz vízzel keverve öntvények készítésére, orvosi kötések készítésére, illetve felületi egyenlőtlenségek kitöltésére használható, mert néhány perc alatt megszilárdul térfogatnövekedés közben.

Képlete: H₂SO₄. Olaj sűrűségű, színtelen folyadék. Oxidáló hatású, nagyon erős sav. Higroszkópos, a víz elemeit (hidrogén és oxigén) még a szerves vegyületekből is elvonja (elszenesítés). A vegyipar igen nagy mennyiségben állítja elő és nagyon sok célra használja.

Képlete: NO₂. Vörösbarna, kellemetlen szagú, mérgező gáz. A légszennyezés egyik okozója. A salétromsav-gyártás (és ezzel nagyon sok vegyipari eljárás) köztes anyaga.

A salétromsav reakciója fehérjékkel. A reakcióban sárga színű anyag keletkezik, így a reakció alkalmas a fehérjék kimutatására. A sárga elszíneződést az aromás gyűrűk nitrálódása okozza.

Képlete: HNO₃. Erős, oxidáló tulajdonságú sav, bizonyos fémek (Al, Cr) felületét passziválja. Sói a nitrátok. Szerves vegyületek nitrálására, robbanóanyagok (pl. nitroglicerin) gyártására, a műtrágyagyártásban stb. használják. A tömény salétromsavat választóvíznek is nevezik. Fehérjékkel a xantoprotein reakciót adja.

Képlete: NO. Színtelen gáz. A nitrogén és oxigén reakciójakor magas hőmérsékleten (villámlás, robbanómotorok, gázturbinák) keletkezik. Nem stabilis, NO₂-dá alakul.

Megadott térfogatú és pontos összetételű oldatok elkészítésére szolgáló laboratóriumi üvegeszköz.

A kémhatást jellemző mennyiség. Az oldat hidrogénion-koncentrációjának tízes alapú negatív logaritmusa. pH = -lg[H⁺].

Kémiai folyamatokban bekövetkező változásokat színreakcióval jelző vegyület. Az indikátor lehet sav-bázis indikátor, redoxiindikátor stb.

Szerves vegyület, amely sav-bázis indikátor. Savas és semleges közegben színtelen, lúgos közegben lila. Régebben hashajtónak is használták.

Olyan oldat kémhatása, amelyben a hidroxidion-koncentráció nagyobb a oxóniumion-koncentrációnál. Kimutatása indikátorral történhet.

Más néven lúgkő vagy marónátron. A nátrium-hidroxid a fém nátrium-oxid vízben való oldásával vagy a nátrium-klorid oldat elektrolízisével állítható elő. Fehér, erősen higroszkópos szilárd anyag. Vízben való oldása hőfejlődéssel jár. Vizes oldata igen erős lúg, maró, roncsoló hatására utal szinonim neve is. A nátrium-hidroxid zsírsavakkal szappant képez.

Olyan bázis, amely híg és töményebb vizes oldatban egyaránt gyakorlatilag teljesen disszociált állapotban van.

1 dm³ tiszta vízben, a molekula autoprotolízise miatt 10^-7 mol hidrogénion és ugyanennyi hidroxidion van. Az oldatok hidrogénion-koncentrációja a kémhatásukat határozzák meg. A hidrogénion-koncentráció meghatározza a hidroxidion-koncentrációt is. A kettő szorzata a vízionszorzat: K_v=[H⁺]ˑ[OH^-] Ha a hidrogénion-koncentráció nagyobb, mint 10^-7 mol/dm³, akkor savas, ha kisebb, akkor lúgos, ha éppen egyenlő, akkor semleges oldatról beszélünk.

Az ammóniumion összetett ion, amelynek képlete: NH₄.

Képlete: NH₃. Vízben kiválóan oldódó, szúrós szagú, mérgező gáz. Fontos vegyipari alapanyag (salétromsavgyártás, műtrágyagyártás).

Az ammónia (NH₃) vizes oldata. A háztartásban 5%-os oldata közismert tisztítószer.

Úgy jön létre, hogy az ammóniamolekula nemkötő elektronpárja egy protont köt meg vízzel vagy savakkal való reakció során.

A savakból proton leadás után savmaradék ion keletkezik. Ha HA (Bronstedt-sav) disszociál H⁺-ra és A^--ionra, akkor az A^--t savmaradék ionnak nevezzük.

Olyan kémiai reakció, amely sav és bázis vizes oldatai között játszódik le. Közömbösítés során a sav átadja protonját a bázisnak, a reakció termékeként só és víz keletkezik.

A sónak nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek savak és bázisok reakciójából jönnek létre. A sók kationból és anionból épülnek fel. Az ionok lehetnek egyszerűek, vagy több atomból felépülőek. A sók vizes oldatai az elektrolitok.

Savak és bázisok reakciójában sók képződnek víz kilépés mellett. Teljes közömbösítésről akkor beszélünk, ha a közömbösíteni kívánt lúg vagy sav teljes anyagmennyiségét elreagáltattuk, sóvá alakítottuk.

A Földön fellelhető legidősebb kősótelepek kb. 430 millió évvel ezelőtt alakultak ki. Hazánkban, és a Kárpátok láncolatában található sótelepek viszonylag fiatalok, kb. 5 millió évesek. A lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően, óriási kősótelepek bukkantak felszínre a Kárpátokban, amit már a római császárok korában elkezdtek bányászni.

A nátrium-hipoklorit-oldat (NaOCl) köznapi neve.

A nitrition képlete NO₂^- A rendkívül bomlékony salétromossav (HNO₂) savmaradék anionja. A nitrition a pozitív töltésű kationokkal alkotott sói a nitritek, amelyek redukálószerek (mivel nitrátionná oxidálódnak). A redukáló tulajdonságukat különböző kémiai reakciókban az analitikai kémia is felhasználja.

Képlete: HNO₃. Erős, oxidáló tulajdonságú sav, bizonyos fémek (Al, Cr) felületét passziválja. Sói a nitrátok. Szerves vegyületek nitrálására, robbanóanyagok (pl. nitroglicerin) gyártására, a műtrágyagyártásban stb. használják. A tömény salétromsavat választóvíznek is nevezik. Fehérjékkel a xantoprotein reakciót adja.

Képlete: KNO₃ Más nevei: salétrom, salétromsó. A kálium fehér színű, vízzel korlátlanul elegyedő, erős oxidálóhatású és por megjelenésű vegyülete. Feketelőpor összetevőjeként, műtrágyaként, rakéta hajtóanyagként, régebben pedig gyufafejek bevonatának összetevőjeként használták. Az élelmiszeripar is felhasználja tartósítószerként (E252).

Képlete: Cu(OH)₂. Világoskék, vízben oldhatatlan vegyület. Ammónium-hidroxidban sötétkék színű komplex vegyületként (réz-tetrammin-komplex) feloldódik.

Képlete: CuSO₄. Vízmentes alakban fehér, szilárd anyag. A kristályvíztartalmú kék réz(II)-szulfátból (rézgálic) hevítéssel állítható elő.

Képlete: NO₂^-. A salétromossav savmaradéka. A természetes vizek egyik veszélyes szennyezője.

A kénsav egyik sója a rézgálic (CuSO₄·5H₂O). A pozitív standardpotenciálú réz tömény kénsavban való oldása során jön létre, kéndioxid felszabadulása és víz keletkezése mellett. Oldata kalcium-hidroxiddal keverve a bordói lé, amit leggyakrabban szőlőpermetezésre használnak.

Hétköznapi nevén gipsz, összegképlete: CaSO₄˙2H₂O. Előállítása kalcium-karbonát, azaz mészkő kénsavban történő oldásával lehetséges. CaCO₃ + H₂SO₄ -> CaSO₄ + H₂O + CO₂ Szárítás, pörkölés hatására égetett gipsz (CaSO₄˙1/2 H₂O) lesz belőle. A por alakú égetett gipsz vízzel keverve öntvények készítésére, orvosi kötések készítésére, illetve felületi egyenlőtlenségek kitöltésére használható, mert néhány perc alatt megszilárdul térfogatnövekedés közben.

Hagyományos nevük: bikarbonátok. A szénsav sói, melyek HCO₃^- iont tartalmazó vegyületek. Alkálifémekkel és alkáliföldfémekkel alkotott sói vízoldhatóak. A kalcium és magnézium sói a víz változó keménységét okozzák. Ezek termikus stabilitása kicsi, így vizes oldatuk forralásával könnyen kicsaphatók. Ilyen jelenség a vízkőképződés és a cseppkőképződés.

Tudományos neve nátrium-hidrogénkarbonát. Képlete: NaHCO₃. Az élelmiszeriparban használatos, a pékáruk térfogat növekedését elősegítő, hő hatására elbomló adalékanyag. Korábban az ammónium-hidrogénkarbonátot (NH₄HCO₃), vagy az ammónium-bikarbonátot ((NH₄)₂CO₃) használták térfogatnövelőként, amelyek hő hatására ammóniává (NH₃) és szénsavvá (H₂CO₃), utóbbi pedig tovább, szén-dioxidra (CO₂) és vízre (H₂O) bomlott szét.

A telített oldat összetétele. Leggyakrabban az egységnyi tömegű oldószerben lévő oldott anyag tömegével adják meg pl. g (oldott anyag)/ 100 g (oldószer) egységekben. Függ az oldott anyag minőségétől, az oldószertől, gázok esetén a nyomástól és a hőmérséklettől.

A természetes vizek vízkeménységét az oldott sókból származó kalcium- és magnéziumionok összes mennyisége határozza meg. Két fő típusa van, a változó és az állandó keménység. A változó keménységet a kationok hidrogénkarbonáttal alkotott sói okozzák, mivel ezek forralással bomlanak, és eltávolíthatók a vízből. Az állandó keménység forralással nem távolítható el. Az anion például klorid-, nitrát-, szulfátion lehet. A két típus összege az összes keménység.

Az a folyamat, melynek során a kalcium- és magnézium-ionokat eltávolítják a vízből. Többféle eljárás létezik, például vegyszeres (trisóval) és ioncseréléses. Ioncsere során a kétértékű kationokat egy úgynevezett ioncserélő gyanta segítségével nátrium-ionokra cserélik ki. A nátrium-ionok nem befolyásolják a víz keménységét.

Szennyvíznek nevezünk minden olyan vizet, amelynek állapotát emberi tevékenység megváltoztatta. Az állapot változtatás a természetes víz fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait befolyásolja. Szűkebb értelemben a szennyvíz az ipari vagy háztartási vízfogyasztás végterméke. A szennyvízvíz emberi használatra, fogyasztásra részben vagy egészében alkalmatlan.

Olyan ásványvizek, melyek az egészségügyi törvényrendeletben szabályozott fizikai tulajdonsága, illetve kémia összetétele szerint gyógyhatásúnak minősül. Ezek a vizek a földfelszín alatt, szennyeződésektől és vegyi anyagoktól mentes, akár több millió éves kőzetrétegek közül származnak, ezért a felszíni vizeknél nagyobb mennyiségű ásványi anyag tartalommal rendelkeznek (600-1000 mg).

A víz keménysége az oldott magnézium- és kalcium-sók koncentrációjától függ. A víz teljes keménysége két komponensből tevődik össze, az állandó és a változó keménységből. A változó keménységet a Ca(HCO₃)₂ és a Mg(HCO₃)₂ tartalom adja, az állandó keménységet a kloridok és a szulfátok okozzák. A legelterjedtebb skála a német keménységi skála. 1 a német keménységi foka (nK°) annak a víznek, melynek 1 literében 10 mg CaO-dal egyenértékű kalcium- és magnézium-só van oldva. Lágy víznek nevezzük a 0-8 nK°-ú vizet.