Üvegkádban levő vízbe cseppentsünk fenolftaleinoldatot, majd pottyantsunk bele egy gondosan letisztított nátriumdarabkát! Figyeljük meg, mi történik! Ha van a szertárban kálium, ismételjük meg a kísérletet ezzel a fémmel is!
Az alkálifémek, így a nátrium is heves reakcióba lép a vízzel. A folyamat közben a fém nem süllyed le, mert sűrűsége még a vízénél is kisebb. A folyamat erősen exoterm, ezért a fém megolvad, és a folyadék tetején "futkos" össze-vissza mindaddig, amíg teljesen fel nem oldódik. A reakció közben hallható sistergés arra utal, hogy gáz fejlődik. Ez a gáz lökdösi a fémcseppet, s az így kényszerül a rendezetlen elmozdulásra.
A reakció során a nátrium a víznek, pontosabban a vízmolekuláról leszakadó hidrogénionnak ad át elektront:
A képződött folyadék az erősen lúgos kémhatású NaOH-oldat.
A kálium hasonló a nátriumhoz, de még hevesebb reakcióban reagál a vízzel:
A még nagyobb térfogatú káliumatom vegyértékelektronja távolabb van a magtól (erre utal kisebb EN-a is), így még könnyebben leszakítható. A folyamat olyan heves, hogy a képződő hidrogéngáz meggyullad. A láng fakóibolya színű: ez a káliumra jellemző lángfestés. A nátrium lángfestését a fenti reakció során akkor figyelhetjük meg, ha a nátriumdarabkát szűrőpapírból készült csónakban bocsátjuk vízre. Ekkor az átnedvesedő papírban indul meg a reakció, amely meggyújtja a papír száraz részeit, illetve a hidrogéngázt. |
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
