Az olvadáspontok növekedése alapján megállapíthatjuk, hogy a molekularácsos kristályok rácspontjaiban lévő részecskék között annál nagyobb az összetartó erő, minél nagyobb a molekulákmérete, illetve a moláristömeg.

A másodrendű kötések erőssége nő a molekulatömeg növekedésével.

A klór az oxigénhez vagy a nitrogénhez képest remekül oldódik vízben (100 gvíz 25 °C-on, légköri nyomáson például 641 mg klórt old).

A halogénelemekvízben valamivel jobban oldódnak, mint az elemek nagy része. Ennek oka, hogy a halogénelemek nemcsak fizikailag oldódnak vízben, hanem kémiai reakcióba is lépnek vele.

Ezzel a reakcióval függ össze a klóros víz fertőtlenítő és színtelenítő hatása is.

A fenti reakcióra azért mondjuk, hogy csak kismértékben megy végbe, mert megfordítható folyamat és a visszaalakulás igen nagy sebességgel megy végbe.

Ha a korábban már megismert pumpás modellt hívjuk segítségül, akkor olyan esetet képzelhetünk el, amikor az alsó tartályba ömlő folyadék legnagyobb részét azonnal visszapumpáljuk a felső edénybe. Így a termékből (azaz az alsó tartályban levő folyadékból) állandóan nagyon csekély mennyiség lesz jelen.

Öntsünk a frissen készült klórosvízből egy híg festékes vízbe! Figyeljük meg a változást!

A hipoklórossav (HOCl) oxidálja a kórokozókat, illetve a festéket, miközben hidrogén-kloriddá alakul át.