Szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyületek. Jellemző funkciós csoportjuk a hidroxil- és az oxo- (formil- vagy keto-) csoport. Lehetnek egyszerű (mono-), di- vagy poliszacharidok. Legnagyobb mennyiségben előforduló szerves vegyületek a Földön.

Az aminosavak a fehérjék szerkezeti elemei. Peptidkötéssel összekapcsolódva építik fel a fehérjék elsődleges szerkezetét. Az aminosavak, mint a nevük is mutatja, tartalmaznak egy primer aminocsoportot (-NH₂) és egy karboxilcsoportot (-COOH). Az aminosavszekvencia az aminosavak sorrendje a fehérjén belül. A sorrendet az aminocsoporttal végződő vég felől a karboxilcsoporttal rendelkezdő vég felé adják meg a láncban.

Sok aminosav-molekulából amidkötéssel felépülő lánc.

Aminosavak molekulái között az amino- (-NH₂) és a karboxilcsoport (-COOH) között vízkilépés közben kialakuló amidkötés. A kötést létesítő C-, O- és N-atomok - a köztük levő delokalizált elektronok miatt - egymáshoz képest nem fordulhatnak el, és egy síkban helyezkednek el.

A fehérjék harmadlagos szerkezetének egyik változata. Az olyan polipeptidláncokból képződik, amelyekben mind az a-hélix, mind a b-redő, mind pedig rendezetlen láncrészlet megtalálható. Ezeket a részeket hidrogénkötések vagy kénhidak kapcsolják össze. Így a cérnagombolyaghoz hasonló gömbszerű forma alakul ki.

Aminosavakból álló óriásmolekula. Szerkezete szerint lehet egyszerű, ha nem tartalmaz az aminosavakon kívül egyéb alkotóelemet, és összetett, ha az aminosavakon kívül előfordul benne például fémion, cukoregység, lipid stb. Az élő szervezetek felépítésében kulcsfontosságú vegyületek. Szerepük változatos: sejtalkotók, enzimek, transzportmolekulák, hírvivő molekulák, hormonok (például az inzulin). Szerkezetét az aminosavlánc térbeli felcsavarodása, és a láncrészletek közötti kötőerők határozzák meg.

A fehérjék térszerkezetének egyik formája. Az egyik aminosav karbonilcsoportjának oxigénje hidrogénkötést létesít a tőle számított harmadik amidcsoport nitrogénjén lévő hidrogénnel. Így egy felcsavart, csigalépcsőhöz vagy hengerpalástra csavart spirálhoz hasonló szerkezet jön létre, amit a hidrogénkötések stabilizálnak. Ez a konformáció energetikailag kedvező állapotú. Az alfa-hélix 5 teljes csavarmenet után kerül tökéletesen azonos térállásba, és ez tovább ciklikusan ismétlődik.

Alfa-szénatomnak rendszerint azt a szénatomot nevezzük a szerves kémiában, ami egy molekula szerkezetén belül közvetlenül a funkciós csoport mellett van. A fehérjéket felépítő aminosavak esetén ez a szén a karbonilcsoport szénatomja melletti szénatom, így a fehérje váza a következőképpen alakul: karbonilcsoport szénatomja – alfa-szén – nitrogén – karbonilcsoport szénatomja – alfa-szén stb. Ebben a szerkezetben a kötés körüli elfordulás csak az alfa-szénatom körül lehetséges, mivel a funkciós csoportokban a lokalizált és delokalizált kötések gátat jelentenek a rotáció szempontjából.

A ribonukleinsav rövidítése. A nukleinsavak egyik típusa. 80-3000 nukleotidból épül fel.

Kondenzált gyűrűs molekulákból álló vegyület. A gyűrű egy pirimidin- és egy imidazolmolekula összekapcsolásával származtatható. Fontos származékai a nukleinsavakban lévő purinbázisok (guanin, adenin).

Az adenin a purinbázisok közé tartozik. A DNS, az RNS és számos nukleozid alkotórésze. Összegképlete: C₅H₅N₅.

Más néven riboszómális ribonukleinsav. A ribonukleinsavak ribózt, bázist (adenin, timin, citozin, guanin) és foszfát csoportot tartalmaznak. A riboszómák felépítésében vesznek részt. Különböző fehérjékkel összekapcsolódva alkotják a riboszómát, ahol a genomban szintetizálódott mRNS-ek átíródnak fehérjévé.

Szerves bázisokból, cukormolekulákból és foszfátcsoportokból felépülő óriásmolekula, amely a sejtek fehérjeszintéziséhez elengedhetetlen fontosságú vegyület. A ribonukleinsav azon típusa, amely a DNS-ről való információátírásban a hírvivő szerepét tölti be.

Purinbázis, a nukleinsavak egyik alkotórésze.

Pirimidinbázis. A nukleinsavak (örökítő anyag) egyik alkotórésze.

A DNS és RNS építőkövei. Szerkezetük a nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületeken alapul, csak a szubsztituensekben vannak eltérések. Ilyen alapvegyületek a purinvázas szerves bázisok, melyek az adenin (A) és a guanin (G). A pirimidinvázasok közül pedig az uracil (U), a timin (T) és a citozin (C). Ezek közül az uracil jelenléte az RNS-molekulákban jellemző, míg a timin csak a DNS-ben fordul elő.

A nukleinsav építőköve, monomere. Hidrolízissel tovább bontható: foszforsavra, pentózra és heterociklusos nitrogéntartalmú bázisra. Fontos szerepe van a sejtek energiatranszportjában.

Heterociklikus aromás vegyület. A nukleinsavak (örökítő anyag) alkotórésze, pirimidinbázis.

Más néven transzfer RNS. A t-RNS-ek 73-93 nukleotidból álló ribonukleinsavak. A fehérjeszintézis során van aminosav-szállító szerepük. Másodlagos szerkezetük jellegzetes lóhere-formájú.

Propilénből előállított polimerizációs műanyag. Lúg- és saválló tulajdonságú, rideg, kemény műanyag, amely hőre lágyul. Éghető, tiszta állapotban fehér színű, könnyen tisztítható anyag. Felhasználják a fröccsöntéssel készülő műanyag tárgyak előállítására, fóliák, csomagolóeszközök, játékok gyártására.

1,3-butadiénből készült polimerizációs műanyag, más néven műkaucsuk. Jellegzetes tulajdonsága, hogy melegben rugalmas, hajlékony, míg hidegben rideg, ebben különbözik a gumitól. Kiemelkedően jó a kopásállósága. Előállítása, a kaucsukhoz hasonlóan, vulkanizálással történik. A gumiabroncsgyártásban alapanyag, de szigetelőanyagok készítésére is használják.

A teflon tudományos neve poli(tetrafluoretén). Képlete: (C₂F₄)_n A vegyületet a tetrafluoretén molekulák polimerizációjával állítják elő. A teflon hővel és kémiai reagensekkel szemben ellenálló anyag. Konyhai edények belső bevonatát készítik teflonból, mert ezen a felületen sütés közben az ételek nem tapadnak le még zsiradék nélkül se.

Hőre (melegítésre) lágyuló műanyagok. Ilyen például a PVC, a polietilén, a polipropilén, a plexi.

Kis molekulákból polimerizációval vagy polikondenzációval előállított, technikai célú, makromolekulájú anyagok. Például poletilén, polipropilén, PVC, PET, stb.

Olyan makromolekulás anyagok, amelyek kis molekulájú szerves vegyületekből szintetikus úton vagy a természetben előforduló makromolekulás anyagok mesterséges átalakításával állíthatók elő.

Dél-Amerikában, főként Brazíliában honos kaucsukfa nedvéből nyerik a latex nevű kolloid oldatot, melyből savval elválasztják a poliizoprént. A poliizoprén szálas szerkezetű. Ezt vulkanizálják, kénporral keverve melegítik, amitől térhálós szerkezet jön létre. Az így keletkező anyag a gumi.

A plexi, más néven poli(metilmetakrilát), egy hőre lágyuló, polimerizációs műanyag. Monomerje a metil-metakrilát. Üveghez hasonló megjelenésű, de ellenállóbb anyag és az UV-fényt is átengedi. 1933-ban került először forgalomba Németországban. Felhasználása széleskörű, ami előnyös tulajdonságainak köszönhető: elválasztó elemek, burkolatok, csövek, rudak, de még kemény kontaktlencse is készül plexiből.

Angol nevének rövidítéséből származó hétköznapi elnevezése PVC. Az etin hidrogén-klorid addíciójával keletkező vinil-klorid nevű vegyületből állítható elő polimerizációval. A polimerizáció során a reakciókörülmények alkalmas megválasztásával elérhető, hogy azonos molekulák (monomerek) a kettős kötéseik átalakulásával összekapcsolódjanak, és egy n tagú lánc, azaz polimer jöjjön létre. A PVC széles körben használt anyag, így például a csatornarendszerek csövei is ebből az anyagból készülnek.

Szintetikus műanyag. Etilénből (monomer) megfelelő katalizátor jelentélében létrejövő, hosszú láncokból álló polimer. Képlete: [-CH₂-CH₂-]_n. Az egyik legelterjedtebb hőre lágyuló műanyag.

Olyan kémiai reakció, amely során kis molekulájú, telítetlen vegyületek melléktermék kilépése nélkül óriásmolekulákká kapcsolódnak össze.