Az aminokban a nitrogénatomegyszeres kovalens kötést létesít a szénatomokkal. Az aminok az ammóniábólszármaztathatók úgy, hogy annak egy vagy több hidrogén atomját szénhidrogéncsoportra cseréljük. Az aminokrendűsége - az alkoholokkal ellentétben - attól függ, hogy hány szénhidrogéncsoport kapcsolódik a nitrogénatomhoz.

Az egyszerűbb aminokelnevezésére még mindig elterjedten használják az ún. csoportfunkciós elnevezést, vagyis - az éterekhez hasonlóan - a szénhidrogéncsoportok felsorolásával és az -amin szócskával adják meg a vegyület nevét.

Az aromás aminok esetében általában a hagyományos neveket használjuk. Ezért a legegyszerűbb egyértékű aromás amin elterjedten használt neve fenilamin, illetve aminobenzol helyett az anilin.

Az aromás aminok

Az azonos moláris tömegű aminok közül a tercier aminok olvadás- és forráspontja a legalacsonyabb, mivel molekuláik között nem alakulhat ki hidrogénkötés. A tercier aminok molekulája az éterekhez hasonlóan csaknem teljesen apoláris.

A kis molekulájú aminok közönséges körülmények között az ammóniára emlékeztető szagú gázok, a valamivel nagyobb molekulatömegűek kellemetlen szagú folyadékok. Az anilin jellegzetes szagú folyadék. A tiszta, folyékony aminok színtelenek, de levegőn, állás közben oxidálódnak, ezért oldatuk lassanként megszínesedik. Az aminok vízoldhatósága - a poláris, hidrogénkötés kialakítására képes aminocsoport miatt - az alkoholokéhoz hasonló. A kis molekulájúak jól oldódnak vízben. A nagyobb molekulák apoláris szénlánca megakadályozza a molekulák beilleszkedését a víz hidrogénkötés-rendszerébe. Az aromás aminok közül már az anilin is alig oldódik vízben.

Az aminok a szerves vegyületek körében a legerősebb bázisok, jóllehet az erős bázisként ismert szervetlen hidroxidoknál (pl. NaOH) jóval gyengébbek. Vizes oldatuk lúgos kémhatású.

A kis molekulájú vegyületek báziserőssége az ammóniáéhoz hasonló. Az anilin viszont sokkal gyengébb bázis.

Az aminok bázisosságuk révén könnyen reakcióba lépnek különféle szervetlen savakkal.

A keletkező vegyületek ionosak, így közönséges körülmények között is szilárd halmazállapotúak.

Az aminok, illetve származékaik igen elterjedt vegyületek. Egyes képviselőiket műanyag gyártásra használják, sokféle gyógyszert állítanak elő belőlük. Az aromás aminokat többek között a festék gyártásban is felhasználják. Az élő szervezetben is rengeteg amino-, illetve iminocsoportot tartalmazó vegyület fordul elő (fehérjék, örökítőanyag).