A halogéntartalmú szénhidrogéneket a megfelelő szénhidrogénből származtathatjuk úgy, hogy annak egy- vagy több hidrogénatomját a megfelelő halogénnel helyettesítjük.

A halogénezett szénhidrogének előállítása nem feltétlenül egyezik meg származtatásukkal. A szén-tetraklorid vagy a klórbenzol valóban előállítható szubsztitúciós reakcióval.

Az etil-klorid (szisztematikus nevén klóretán) előállítható ugyan etán klórozásával is, de gyakrabban alkalmazzák az etén hidrogén-klorid addícióját.

A halogénezett szénhidrogének előállítása

A halogénezett szénhidrogéneknél elterjedten használják a hagyományos, triviális neveket! A szisztematikus elnevezésnél a halogénatomot a szénhidrogéncsoporthoz hasonlóan szubsztituensként kezeljük.

A halogénezett szénhidrogénekben a szén-halogén kötés nagyobb mértékű polaritása nem befolyásolja jelentősen a vegyületek fizikai tulajdonságait. Olvadás- és forráspontjuk jóval magasabb az azonos szénatomszámú szénhidrogénekénél, de ezt jóval nagyobb moláris tömegükkel, így a molekulák közt kialakuló erősebb diszperziós kölcsönhatással is megmagyarázhatjuk.

Vízzel még az elvileg dipólusos molekulájú vegyületek (pl. a kloroform) sem elegyednek. A sok halogént tartalmazók a víznél nagyobb sűrűségűek. Az apoláris anyagokat, például a jódot - lila színnel - jól oldják. Egymással, illetve más apoláris oldószerrel is kitűnően elegyednek.

A kis szénatomszámú halogénezett szénhidrogének között is alig találunk gáz-halmazállapotút, sőt a jodoform már közönséges körülmények között is szilárd anyag (színe is eltér a többitől).