Az imidazol (C3H4N2) a pirroltól annyiban különbözik, hogy még egy C-H-csoportot helyettesít nitrogénatom. Ez azonban ún. piridinszerű, vagyis csak egy elektronnal vesz részt a delokalizált elektronrendszerben.
Közönséges körülmények között az imidazol szilárd halmazállapotú. Kristályában több molekula erős hidrogénkötések révén asszociálódik, ezért moláris tömegéhez képest magas olvadáspontú vegyület.
Hidrogénkötésekkel asszociálódó imidazol-molekulák
Az imidazol kitűnően oldódikvízben, hiszen a molekula beilleszkedik a víz hidrogénkötés-rendszerébe.
A kétféle tulajdonságú nitrogénatom miatt az imidazolamfoter sajátságú. A két nitrogén sav-, illetve báziserőssége nem azonos, ezért a vizes oldata gyengén lúgos kémhatású. Amfoter tulajdonságából következően savakkal és bázisokkal egyaránt reakcióba lép.
A purinkondenzált gyűrűs molekula, amely egy pirimidin és egy imidazol molekula összekapcsolásával származtatható.
A purin származékai a nukleinsavakat felépítő, ún. purinbázisok (a guanin és az adenin). Az adenint tartalmazó nukleotidok (pl. az ATP) a szervezet energiaforgalmának is fontos közreműködői.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
