A naftalin olvadáspontjának meghatározása - A kísérlet leírása
Az olvadás- és forráspont meghatározása az anyagok jellemzésére, azonosítására és tisztaságuk ellenőrzésére alkalmas. Az olvadáspontot kellő pontossággal, kevés anyagból mikroeljárással határozzuk meg.
A naftalin olvadáspontjának meghatározása - A kísérlet menete
1. Üvegcsőből kb. 1 mm átmérőjű és 2-4 cm hosszú kapilláriscsövet készítünk. Ennek egyik végét leforrasztjuk.
2. A naftalint jól porítsuk el, hogy a kapilláris megtöltésénél a kristály darabkák be ne szoruljanak!
3. A kapilláris nyitott végét a naftalinba mártjuk és egy üvegcsövön (ejtőcső) keresztül az asztalra ejtjük néhányszor, hogy a por az aljára rázódjon. Kevés port vegyünk egyszerre fel főleg, ha tölcsér alakú a kapilláris, mert könnyen beszorul.
4. A megtöltött kapillárist befőttes gumigyűrűvel a hőmérőhöz kötjük úgy, hogy a vizsgálandó anyag a hőmérő higanyos edényével legyen egy magasságban.
5. Vas háromlábra azbesztbetétes dróthálót teszünk erre egy kb. 200 ml-es főzőpoharat félig vízzel töltve. A hőmérőt ezután bürettafogóba erősítve egy főzőpohárban lévő vízfürdőbe mártjuk, ügyelve, hogy a kapilláris nyitott vége ne merüljön el.
6. Folytonos keverés mellett a vízfürdőt lassan melegítjük és figyeljük az anyagot. Az olvadáspont közelében a melegítést még lassabbra állítjuk, hogy a változásokat pontosan meg tudjuk figyelni.
7. Jól látható, hogy az anyag elveszti szemcsés szerkezetét. Tiszta anyag esetén az olvadáspont éles és jól észlelhető.
8. A hevítést hagyjuk abba és a mérést kétszer ismételjük meg új kapillárissal és anyaggal. (A kapillárisba visszafagyott naftalin már nem lesz por alakú lehűlés után.) A három hőmérsékleti érték számtani közepét tekintjük a naftalin minta olvadáspontjának.
