A vízbontás során keletkező két gáz nem azonos: ezt eltérő fizikai és kémiai tulajdonságaik igazolják.

A két gáz gyújtópálcával kapcsolatos viselkedése közül az egyik otthonról is ismerős. Azt mindenki tudja, hogy az égéshez levegőre van szükség. A pozitív póluson fejlődő gáz égési tulajdonságainak ismeretében pontosíthatjuk ezt a köznapi tapasztalatot. A levegő keverék, sokféle színtelen, szagtalan gáz elegye. Térfogatának mintegy 78%-a nitrogén, 21%-a oxigén, a maradék 1% sok egyéb gázból, például szén-dioxidból és a kevéssé reakcióképes nemesgázokból áll.

Az égést a levegő 21%-nyi oxigéntartalma táplálja. Az égés hevessége függ a gáz oxigéntartalmától, ezért lobban lángra a parázsló gyújtópálca a pozitív póluson fejlődő, 100% oxigént tartalmazó gáz hatására.

A víz elektrolízise során a negatív póluson keletkező gáz – Földünk legkisebb sűrűségű anyaga – a hidrogén.

Ennek égésekor a láng fölé helyezett hideg óraüveg bepárásodik. Az égés levegő jelenlétében, tehát a levegő oxigénjének felhasználásával történt. A lecsapódó folyadék az égés terméke, amely színtelen, szagtalan, sűrűsége 1 g/cm³. A hidrogén elégetése során visszanyertük a kísérlet kiindulási anyagát, a vizet.

A hidrogén nevét is onnan kapta, hogy oxigénnel vízzé ég el. Lavoisier, a XVIII. század végi híres francia kémikus nevezte el hidrogénnek a görög hüdor (víz) és gennao (képez, szül) szavak összekapcsolásával.