A többszörös desztillációval megtisztított vizet kémiailag tiszta anyagnak tekinthetjük.

A víz elektromos árammal két különböző gázra bontható.

Hoffmann-féle vízbontó készülék

A vízbontási kísérlet fontos és jellemző tapasztalata, hogy mindig a pozitív pólus feletti csőben gyűlik össze kevesebb gáz.

A két póluson fejlődött gáz színtelen, s ha megszagolnánk, semmilyen különbséget nem éreznénk közöttük: mindkettő szagtalan. Érzékszerveinkkel észlelhető fizikai tulajdonságaiban nem különbözik a két gáz.

Ha más fizikai tulajdonságokat vizsgálnánk meg, már tapasztalnánk különbséget. Ha ici-pici léggömböket töltenénk meg a gázokkal, akkor a pozitív póluson fejlődő gázzal telt léggömb lefelé, a negatív pólus felöl elvezetett gázzal telt léggömb viszont felfelé szállna a levegőben.

A vízbontó készülékben valójában nem tiszta víz van, hanem olyan oldat, amelyik jól vezeti az elektromos áramot. Ezt a benne oldott anyag biztosítja. Ezt az anyagot azonban úgy választják meg, hogy az elektromos áram ne legyen képes átalakítani mást, csak a vizet.

Vizsgáljuk meg a gázok néhány tulajdonságát! Érintsünk parázsló (de nem égő) gyújtópálcát (azaz hurkapálcát) először az egyik, azután a másik nyíláshoz, miközben óvatosan megnyitjuk a gázcsapot!

A negatív pólus feletti gáz meggyullad. A pozitív pólus feletti gáz ugyan nem gyullad meg, de hatására a gyújtópálca izzása felerősödik, majd lángra is lobban.

Vízbontás során elektromos áram hatására kémiai változás, azaz kémiai reakció következik be.