Egy darab atom tömege. Például a hidrogénatom tömege 10^-27 kg nagyságrendű.

A kémiai reakció során létrejövő olyan átmeneti állapot, melyet a régi kötések megléte és az új kötések kezdeményeinek kialakulása jellemez. A stabil molekulából ez az aktivált állapot úgy jön létre, hogy egy ütközés, vagy egyéb aktiválási energiaközlés hatására a molekula magasabb energiaszintre kerül. Az aktivált állapot nem stabil, a termék képződésével a rendszer egy alacsonyabb energiaszintre kerül, ez a hajtóereje a termékképződésnek az aktivált komplexumból.

A periódusos rendszer II.A főcsoportjának tagjai, vegyértékhéj-szerkezetük ns² . Reakcióképes elemek, jó redukálószerek. Könnyen gerjeszthetőek, emiatt a gázlángot jellemző színűre festik, amit az azonosításukhoz lehet kihasználni. A főcsoporton belül a rendszám növekedésével a sűrűség nő, az olvadáspont pedig csökken. A kalcium- és a magnéziumion az élő szervezetben fontos ásványi anyag, de a vizek keménységét is ezek határozzák meg. Vegyületeik között halogenidjeiket, szulfátokat, nitrátokat, karbonátokat találunk.

Az egyensúlyra vezető kémiai reakciókat két, ellentétes irányba mutató párhuzamos nyíllal jelöljük a kémiai egyenletekben. Az alsó nyíl azt a folyamatot jeleníti meg, amely során a képződött végtermék molekulái egy bizonyos sebességgel visszaalakulnak a kiindulási anyag(ok) molekuláivá. A körülményeket, paramétereket változtatva az egyensúly eltolható a választott irányba.

Negatív töltésű atom vagy atomcsoport.

Az anódon lejátszódó kémiai folyamat, amely oxidáció.

Az anyag részecsketermészetét és a részecskék megszámlálhatóságát kifejező alapmennyiség. Jele: n, mértékegysége: mól (ennek jele: mol)

Olyan kémiai kötés, ahol a kötő elektronpárok egyenlő mértékben tartózkodnak mindkét atommag erőterében.

Olyan kolloid rendszer, amelyben az eltérő polaritású részeket tartalmazó amfipatikus molekulák, ionok micellákat hoznak létre.

Más néven aktivált komplex.

Kémiai szempontból a legkisebb önálló, semleges részecske. Kémiai módszerekkel tovább nem osztható. Atommagból és elektronburokból áll.

A relatív atomtömeg megadja, hogy egy atom tömege hányszor nagyobb egy 12-es tömegszámú szénatom tömegének 1/12-ed részénél. Pl.: A kén relatív atomtömege 32. Tehát egy kénatom tömege 32-szerese egy hidrogénatom tömegének. Mivel a relatív atomtömeg egy viszonyszám, ezért nincs mértékegysége. A periódusos rendszerben az adott elem vegyjelével együtt van feltüntetve a relatív atomtömeg.

Relatív atomtömeg. Jele: Ar. Egy természetben előforduló elem átlagtömeg per atom értékének aránya a szén-12 atom 1/12–ének tömegéhez.

Az atomnak az atommagból és a körülötte levő lezárt elektronpályákból álló része. Más szavakkal az atomtörzs a vegyértékelektronok nélküli atomrész. Az atomtörzs általában pozitív töltésű. A speciális elektronszerkezetű nemesgázoké semleges. Kémiai reakciók során, például a molekulaképződés alkalmával, az atomtörzsek változatlanok maradnak.

Az azonos anyagmennyiségű gázok azonos hőmérsékleten és nyomáson (az anyagi minőségüktől függetlenül) egyenlő térfogatot töltenek be.

Anyagi minőségtől független állandó. Meghatározása: a szénatomok száma 12 gramm 12-es tömegszámú szénizotópban. Megmutatja az anyagot alkotó részecskék (pl. atomok) száma és anyagmennyisége közti egyenes arányosságot. Értéke: N_A = 6×10²³ 1/mol.

A belső súrlódás (viszkozitás) a folyadékoknak az a tulajdonsága, hogy a különböző sebességgel mozgó részecskék között súrlódási erők ébrednek. A különböző sebességgel mozgó folyadékrétegek között a belső súrlódás következtében csúsztatófeszültség ébred, mely kiszámítható. Minden folyadéknak és gáznak van meghatározható viszkozitása, kivéve az ideális gázoknak illetve folyadékoknak, melyeknek belső súrlódása zérus.

A bemérési koncentráció a savi disszociáció állandó ismeretében és a disszociáció fokkal kiszámítható. Minél nagyobb a disszociációs fok, annál kisebb lesz a koncentráció. Az abszolút koncentrációk összege elegendő pontossággal megegyezik a bemérési koncentrációval. Ez a feltétel minden esetben (az ionerősség szerepét vizsgáló kísérleteken túl az egyéb méréseknél is) teljesült, amennyiben a számolt és a bemért koncentráció eltérése 10% alatt maradt minden mintánál.

Az atompálya egyszerűsített jelölésére szolgáló ábrázolás. Egy pályának egy négyzet felel meg és az ellentétes spinű elektronokat ellentétes nyilakkal jelölik.

Olyan kémiai reakció, amelyben a reakció terméke a reakcióelegyben nem oldódó és ezért kicsapódó anyag.

A folyadékok térfogata állandó, de alakjuk változó. A folyadékokat magukba foglaló tároló edény alakját tudják felvenni. Gravitációs erőtér hiányában gömb alakúak a felületi feszültség önálló hatása következtében. A halmazt alkotó részecskék a molekulák, amelyek között másodrendű kötések vannak. A molekulákat összetartó erő gyengébb, mint a szilárd anyagoké, de erősebb, mint a gázoké.

Olyan elektron, amelyik kettőnél több atommag erőterében van. A delokalizált kötés létesítője.

Olyan pi-elektronok együttese, amelyek kettőnél több atommag erőterében vannak. Ilyen pl. a benzol pi-elektonrendszere.

Kr.e. 460-370. Görög természetfilozófus. Az első atomelmélet megalkotója. A világ szerinte oszthatatlan részecskékből tevődik össze, az atomokból, melyek egymáshoz ütődve mozognak. Az atomok, végtelenül kicsiny, egymástól különböző (alak, nagyság, elhelyezkedés) anyagi részecskék, minden dolog belőlük épül fel.

Anyagkeverékek összetevőinek eltérő forráspont értéke alapján történő szétválasztására szolgáló eljárás.

Fontos laboratóriumi és vegyipari berendezés. Alapvető részei: forralóedény, esetleg desztillációs kolonna (oszlop), hűtő és szedőedény (edények).

Olyan hidrogénizotóp, amelynek a magja egy neutront is tartalmaz. A természetben a hidrogénatomoknak kb. 0,014%-a ilyen.

Olyan másodrendű kémiai kötés, amelyet a dipólusmolekulák közötti elektrosztatikus vonzóerő alakít ki.

Olyan molekula, amelynek az egyik része részlegesen pozitív, a másik része részlegesen negatív töltésű.

A diszpergálás olyan fizikai vagy kémiai folyamat, melynek során valamely anyag, (a diszpergált anyag) részecskékre oszlatva keveredik egy másik anyaggal (a diszperziós közeggel). A részecskékre oszlatás során kolloid rendszer keletkezik.

Az az anyag, amely a diszpergáló közegben kolloid állapotban szétoszlatva van.

Olyan, legalább kétkomponensű rendszer, amelyben az egyik komponens (diszpergáló közeg) részecskékre osztott állapotban tartja a másik komponenst (diszpergált anyagot).

A disszociáció mértékét kifejező mennyiség. A disszociált és a kiindulási molekulák számának (anyagmennyiségének) hányadosa. Jele: a. Mértékegysége nincs.

A gázok moláris térfogatának mértékegysége. A moláris térfogat az a térfogat, amit egy mól gáz adott körülmények között (nyomás, hőmérséklet) kitölt. Jelölése: V_m Számítása: V_m=V/n azaz az adott anyag térfogatának és anyagmennyiségének hányadosa. Azonos körülmények között minden ideális gáznak azonos a moláris térfogata.

A hidrogén és az oxigén 2:1 térfogatarányú elegye. A reakciójuk a megindítás (pl. kis szikra) után heves robbanással játszódik le.

Hidrogénfejlesztő készülékből nyert gáz oxigénmentességének ellenőrzésére szolgáló laboratóriumi eljárás.

Kémiai egyenletekben a megfelelő együtthatók (sztöchiometriai számok) megállapítása az atomszám-megmaradás és a töltésmegmaradás törvénye alapján.

A kémia egyensúlyra jellemző, az egyensúlyi koncentrációkból megfelelő módon képzett tört. Értéke függ a hőmérséklettől. Jele: K. Mértékegysége változó.

A kémiai egyensúlyban a reakcióban részt vevő anyagok koncentrációja.

Másik elnevezése addíció. Jelölése: A. A szerves kémiai reakciók egyik típusa, amely során két vagy több atom, illetve molekula egyesül egy termékké, melléktermék keletkezése nélkül. A telítetlen vegyületek addíciós reakciói a pí-kötés felszakadásával járnak, miközben szigma kötések alakulnak ki.

A kémiai reakciók azon típusa, melynek során a reakció iránya nem megfordítható. Ezt a reakciótípust a reakcióegyenletben egy egyirányú nyíllal jelöljük. Jellemzői közé tartozik, hogy a végtermék minden esetben stabilabb a kiindulási reagenseknél, a termék visszaalakulása valamilyen okból gátolt, illetve a kiindulási anyagok szinte teljes mennyiségben átalakulnak.

A többkomponensű, egyfázisú, homogén, vagy inhomogén, folyékony, vagy szilárd halmazállapotú rendszereket összefoglaló néven elegyeknek nevezzük.

Két vagy több komponens teljes elkeveredése, amelynek eredményeként egyfázisú rendszer (pl. gáz- vagy folyadékelegy, oldat) jön létre.

Egy elektronvezetőből (pl. fémből) és elektrolitoldatból álló elektrokémiai rendszer. Gyakran csak magát az ebben lévő elsőrendű vezetőt nevezik elektródnak (pl. rézelektród, grafitelektród). Vannak ennél bonyolultabb szerkezetű elektródok is: redoxelektródok vagy gázelektródok (pl. hidrogénelektród).

Olyan kémiai reakció, amely galváncellában (vagy elektrolizáló cellában), annak elektródján játszódik le. Lényege a heterogén redoxireakció, amelyben a redukció és az oxidáció térben elkülönülten történik.

Az elektrolízis megvalósítására szolgáló berendezés. Olyan galváncella, amelyre az elektromotoros erőnél nagyobb feszültséget kapcsolnak. Az elektrolizáló cellában a galváncellában lezajló folyamatokkal ellentétes reakciók játszónak le.

A Faraday I. törvényében szereplő, az anyagi minőségtől függő állandó. Kifejezi az 1 coulumb töltés hatására leváló anyag tömegét. Jele: k és mértékegysége g/C.

Az atommag körül az elektronok elhelyezkedésére adott elképzelés.

A redoxireakciók során az a kémiai folyamat, amelyben egy részecske (molekula, ion vagy atom) elektront vesz fel, redukálódik. Az elektronfelvételre képes részecske a reakcióban oxidálószer, mert az elektronátmenet során a partner részecskétől elektront vesz fel. Ezzel oxidálja azt és ő maga pedig redukálódik. Például a galvánelemben: Cu²⁺(aq)+Zn(sz) -> Zn²⁺(aq)+Cu(sz) A rézion felvett két elektront a cinktől, ezzel ő maga redukálódott (oxidációs száma +2-ről 0-ra csökkent), míg a cinket oxidálta.

Az atomok atommagon kívüli részét, az elektronfelhőt jellemző szerkezet. Az elektronok héjakat, alhéjakat és atompályákat alkotnak, amelyeken meghatározott szabályok szerint helyezkednek el az alapállapotú atomban. Adott elem atomjára specifikusan jellemző. Az elektronszerkezet jellemzői, a telített héjak és pályák elrendeződése alapvetően meghatározza az adott kémiai elem reakciókészségét.

Egy elem relatív atomtömege alatt azt a mennyiséget értjük, amely kifejezi az elem egyetlen atomja tömegének a 12-es szénizotóp tömegének 1/12-ed részéhez viszonyított értékét. A relatív atomtömegnek a viszonyítás miatt nincs mértékegysége, másképpen megfogalmazva dimenzió nélküli szám. Az értéke függ az atommagban lévő protonok és neutronok számától, az elektron tömege elhanyagolható.

A kristályrács legkisebb jellemző része, amelyet a tér három irányába eltolva megkapjuk az egész kristályrácsot.

Olyan kémiai átalakulás, amely egy ütközés következtében végbemenő átalakulás. Például egy molekula átalakulásával vagy két molekula ütközésekor játszódik le. A reakciók ezen egyszerű, elemi reakciók sorozatán keresztül játszódnak le.

Az eloxálás ipari eljárás, amelynek során az alumínium (vagy más fém) tárgy felületén vastag, tömör oxidréteget alakítanak ki elektrolízissel, a tárgyat anódként kapcsolva.

A kívánt termék létrehozásához szükséges energia mennyisége. Kationok képződésekor energiát kell befektetni az elektronok eltávolításához. Az energiabefektetést az ionizációs energiával jellemezzük.

A kémiában a folyamatok energiaviszonyait (energiaváltozást) szemléltető ábra. Az atomok és molekulák elektronszerkezete is bemutatható az energiájukkal arányos lépcsőzetes ábrán.

Alapállapotban az atom összes elektronja a legalacsonyabb energiaszintű pályákon helyezkedik el. Az elvet a kémiai reakciókra is alkalmazzák: az exoterm reakciók önként mennek végbe, ha nincs kinetikai gátlás.

Olyan bázis, amely híg és töményebb vizes oldatban egyaránt gyakorlatilag teljesen disszociált állapotban van.

Az a hőmérséklet, amelyen egy anyag folyékony és szilárd halmazállapotú változata egymással egyensúlyban van. Azaz mindkét halmazállapot tartósan jelen van, mindkettő stabilis állapotú. (Más néven olvadáspont.)

Egységnyi tömegű anyag felülete. Mértékegysége m²/kg. A fajlagos felület mértékének az aprítás hatásfokának meghatározásában, és a különböző szemcsehalmazok minőségének megállapításában van szerepe. Minél kisebb az egyes szemcsék mérete, annál nagyobb a halmaz fajlagos felülete. A mértéke nagyban befolyásolja az egyes anyagok feldolgozhatóságát és alkalmazási lehetőségeit.

Az egyes héjakon belül a mellékkvantumszám meghatározza a pályák térbeli alakját, és egyben az alhéjakat is. Ha a mellékkvantumszám l=3, akkor az f alhéjról beszélünk. Az N héjon jelenik meg először. Összesen 7 atompályát tartalmaz, amelyen az elektronszerkezetet meghatározó szabályok alapján 14 elektron lehet maximálisan.

Ónbevonatú vékony, legfeljebb 0,5 mm vastagságú acéllemez. Az ónbevonatot elektrolízissel, vagy ónolvadékba való bemerítéssel készítik az acél felületén. A képződött bevont acél jól alakítható. Napjainkban felhasználása a könnyű konténerekként, védőbevonatként, illetve a konzerviparban történik, mint konzervdoboz. Könnyen zárható, a peremek egymásra lapolásával. Felnyitása után nem zárható vissza. A felhasználással keletkezett hulladék egy része újrahasznosításra kerül.

A 15-ös rendszámú foszfor egyik allotróp módosulata. Képlete: P₄. Molekulái tetraéderes szerkezetűek. A molekula négy nemkötő elektronpárt tartalmaz. Lágy, szinte félszilárd, gyémántfényű anyag. Csak apoláris oldószerekben (szén-diszulfid, étolaj) oldódik, vízben egyáltalán nem. Vízgőz jelenlétében az oxigénnel egyesül, fényjelenség kíséretében (foszforeszkál). Zsíroldékonysága miatt rendkívül mérgező, illetve öngyulladásra hajlamos.

Olyan tulajdonság, amely nem kötődik az anyag kémiai átalakulásához.

A periódusos rendszernek az a része, amelyet a lantanoidák és aktinoidák alkotnak. Az f-mező elemeinek elektronszerkezetében az f alhéj épül ki. Periódusonként 14 elem tartozik ide. Elemei között sok radioaktív és a 92-es rendszám felettiek a természetben nem fordulnak elő. Felhasználják őket ötvözőfémként és az atomreaktorokban neutronelnyelőként.

Az a hőmérséklet, amelyen a folyadék teljes térfogatában megindul a gőzbuborékok képződése. A folyadék és a gőze egyensúlyban van.

A főkvantumszám az elektronhéj sorszámát jelöli. Jele n, értéke n = 1, 2, 3, … egész számok.

A szén egyik allotróp módosulata, amit a XX. század végén fedeztek fel. Leggyakoribb fajtája a 60 szénatomból álló, gömb alakú molekula. Sok, ettől eltérő atomszámú, molekulája ismert.

Olyan diszperziós rendszer, amelyben gáz-halmazállapotú közegben szilárd anyag van diszpergálva. A diszperziós közeg gyakran a levegő, a diszpergált anyag pedig égéstermék. Jelentős levegőszennyező.

A tömegkoncentráció mértékegysége. A tömegkoncentráció az oldat egy egységnyi térfogatában az oldott anyag tömege. Meghatározása: ρ_o.a.=m_o.a./V_o. Mértékegysége lehet kg/m³ és g/dm³ is.

Olyan sav, amely híg vizes oldatban csak részben disszociált állapotban van.

Kolloid rendszer, amelyben folyékony vagy szilárd közegben gáz van eloszlatva (gázbuborékok). Példa: szappanhab, tojáshab, poliuretán-hab.

A VII.A főcsoport elemei, így a vegyértékhéjuk szerkezete ns² np⁵. Egy elektron felvételére, egyszeresen negatív töltésű anion képzésére hajlamosak. A rendszám növekedésével a színük mélyül: F₂ zöldessárga, Cl₂ sárgászöld, Br₂ vörösesbarna, I₂ sötétszürke. A halmazállapotuk szilárdul, az olvadáspontjuk, forráspontjuk és a kötési energiájuk nő, az elektronegativitásuk és a reakciókészségük csökken. Erélyes oxidálószerek, így fémekkel könnyen reakcióba lépnek, de oxidáló hatásuk a rendszám növekedésével csökken.

Három közös elektronpárral kialakuló kovalens kötés. Egy szigma- és két pí-kötésből áll.

Ha két fém érintkezik egymással közös elektrolit oldatukon keresztül, akkor helyielem keletkezik. A kisebb redoxpotenciálú fém oxidálódik és oldódik, miközben a nagyobb redoxpotenciálú fém redukálódik és az oldatból kiválhatnak az oldott részecskéi, vagy hidrogén fejlődik.

A vízben való oldódáskor az oldott anyag részecskéit körülvevő vízmolekulák által képezett burok.

A hidrogénelektród, amelyben platinaelektród merül 1 mol/dm³ H₃O⁺ ionkoncentrációjú oldatba, amellyel 0,1 MPa nyomású hidrogéngáz érintkezik 25 ^oC hőmérsékleten. A standard hidrogénelektród potenciálja megállapodás szerint 0 V.

Egy vegyület víz hatására történő felbomlása. Pl. a sók hidrolízisénél a só anionja, vagy kationja lép protolitikus reakcióba a vízzel és sav vagy bázis keletkezik, az észterek hidrolízisénél alkohol és sav a termék.

A periódusos rendszer II.B csoportjának eleme. Szobahőmérsékleten cseppfolyós. Kénnel szobahőmérsékleten is reagál. Számos fém oldódik benne (amalgámok). Gőze és vízben oldódó vegyületei nagyon mérgezőek. Műszerek (pl. hőmérő), fényforrások készítésére, az alkáli-klorid-elektrolízisnél elektródnak, a fogászatban amalgámtömésekben használják.

A víz elektrolízisének bemutatására szolgáló eszköz. A keletkező gázokat elkülönítve lehet felfogni, és azok térfogata leolvasható.

A korrózióvédelem céljából cinkréteggel bevont vaslemez. Az építőiparban nagy mennyiségben használják. A kifejezés a cink régies nevéből (horgany) származik.

Empirikus szabályok az atomok spektrumának értelmezésére, amelyet egy sokelektronos atomban, két egyenlő elektron (azaz elektronok azonos n és l kvantumszámmal) legalacsonyabb energiaszintű konfigurációjának meghatározására használnak.

Kémiailag közömbös gáz, azaz a kémiai anyagok nagy részével nem lép reakcióba. A kicsi reakció készség a stabil állapottal magyarázható. Például a nemesgázok, amelyek vegyértékhéja telített, stabilak. A legismertebb példa az inert gázra a nitrogén, amely a levegő 78%-a. Nélküle a 100%-os oxigén tartalomnál már a legkisebb mechanikai súrlódás is égést idézne elő.

1 mol szabad (gáz halmazállapotú) atom legkönnyebben leszakítható elektronjának eltávolításához szükséges energia. Jele: E_i, mértékegysége kJ/mol.

Elektron többlettel, vagy hiánnyal rendelkező molekula vagy atom. Elektromos töltéssel rendelkező részecske, mert az elektronszám eltér az atommag protonjainak számától.

A gömb alakúnak képzelt ion kísérletileg megállapítható sugara. Az egyszerű pozitív töltésű ion sugara kisebb, a negatív töltésűé nagyobb, mint a megfelelő atom sugara. Mérete a tized nm nagyságrendbe esik.

Mértékegység, ami azt adja meg, hogy egy mólnyi anyagnak mekkora az energia tartalma. Például ez a mértékegysége az égéshőnek és a mólhőnek is.

A feszültségforrás sarkain terhelés közben mért potenciálkülönbség. Mértékegysége a Volt. Értéke mindig kisebb, mint az elektromotoros erő.

Pozitív töltésű atom vagy atomcsoport.

Az az elektród, amelyen az elektrokémiai folyamat során redukció lejátszódik le.

A vizes oldatok egyik jellemző tulajdonsága. A hidrogénion-koncentráció alapján megkülönböztetünk savas, közömbös és lúgos oldatokat. Számszerű jellemzésére a pH szolgál.

A dinamikus egyensúlyban lévő megfordítható kémiai reakciókra érvényes összefüggés. Például aA + bB = cC + dD reakcióra felírhatjuk a tömeghatás törvényét K egyensúlyi állandót kifejezve: K = ([A]a[B]b) / ([C]c[D]d). Az egyensúlyi koncentrációkból – megfelelő módon – képzett tört értéke az adott hőmérsékleten állandó érték.

Olyan folyamat, amelyben az oldószer és az oldott anyag között kémiai reakció játszódik le, így az oldott anyag fizikai módszerekkel nem nyerhető vissza.

Az anyagok kémiai átalakulásra való hajlama.

Olyan kovalens kötés, amelyben két közös elektronpár van. A kettős kötésben az egyik szigma- és a másik pi-kötés.

Az extrakció egy olyan szétválasztási művelet, melynek során egy keverék összetevőit különítik el. Maga az eljárás a megoszláson alapul, vagyis azon, hogy az elválasztandó anyagok oldhatósága különbözik eltérő polaritású, egymással nem elegyedő oldószerekben. Ezt az eljárást a vegyiparban alkalmazzák értékes hasznos komponensek elkülönítésére.

Gázfejlesztésre használt laboratóriumi üvegeszköz.

Egy kötés erőssége a kötési energiával jellemezhető. A kötési energia megmutatja, hogy mekkora energia befektetése szükséges ahhoz, hogy 1 mol molekulában az adott atomok közötti kötés felbomoljon. Mértékegysége: kJ/mol.

A halogénelemek felhasználásával gázelektródokat lehet készíteni. A klórelektród elektródreakciói: 2Cl^- = Cl₂ + 2 e^- EMF= 1,36V

A klór szúrós szagú gáz. Igen mérgező, mivel vízzel könnyen reagál. Nedves felszínre kerülve (nedves bőr, nyálkahártya) rögtön roncsoló hatású sóssavvá alakul. A hipót savval keverve mérgező klórgáz keletkezik, amely súlyos légúti szövődményeket okozhat. A klórdurranógáz hidrogén- és klórgázból álló keverék.

Kolloidoknak nevezzük azokat a diszperz rendszereket, amelyekben az eloszlatott részecskék mérete 1 nm-től 500 nm-ig terjed. A kolloidokat csoportosíthatjuk az eloszlatott részecskék típusa szerint, úgymint: lioszolok, asszociációs-, és makromolekuláris kolloidok.

Az oldott anyag anyagmennyiségének (vagy tömegének) és az oldat (elegy) térfogatának a hányadosa. Jele: c, mértékegysége mol/dm³ (ill. g/dm³).

Korrózió során a fémek környezeti hatásoknak kitéve, elektrokémiai reakciók következtében tönkremennek. Három elterjed védelmi mód ismert: a korrodáló fémek korrózióálló anyagokkal (Cr, Ni) való bevonása, a passzív korrózióvédelem, melynek során védőbevonat (festés, műanyag) kerül a korrodáló fémre, és az aktív védelem, más néven katódos védelem.

Egy adott molekula egy-egy atomjára vonatkozó szám, amely megadja, hogy hány kötő elektronpár tartozik az adott atomhoz.

A 4,5 g/cm3-nél kisebb sűrűségű fémek gyűjtőneve. Ide sorolják az alkálifémeket, az alkáliföldfémeket, az alumíniumot és a titánt.

Egy kötés erőssége a kötési energiával jellemezhető. A kötési energia megmutatja, hogy mekkora energia befektetése szükséges ahhoz, hogy 1 mol molekulában az adott atomok közötti kötés felbomoljon. Mértékegysége: kJ/mol.

A kovalens kötés apoláris, ha azonos elektronegativitású atomok kapcsolódnak össze, és poláris, ha az atomok elektronegativitása eltérő.

Két atom között kialakuló kovalens kötést jellemezhetjük a kötés távolsággal és a kötési energiával. A kötéstávolság megadja, hogy az összekapcsolódó két atom magja között mekkora távolság van. Jele: d, mértékegysége: pikométer (pm). A kötéstávolsággal függ a kapcsoló atomok méretétől.

A központi atomtól a szomszédos atomok felé húzott szakaszok egy szöget zárnak be, amely az illetö ligandumok kötésszöge. A kötésszöget vegyértékszögnek is szokás nevezni.

A molekula központi atomjának nevezzük azt az atomot, amely a legnagyobb vegyértékű, így a legtöbb ligandummal rendelkezik. A központi atomhoz kötő és nemkötő elektronpárok kapcsolódhatnak, amelyek a molekula térszerkezetét meghatározzák.

Régen a kristály szó egyedüliként a kvarckristályt jelentette. Ma a kémiában, valamint az ásványtanban kristályoknak neveznek minden olyan szilárd halmazállapotú anyagot, amelyben az építőelemek (atom, ion, molekula) szabály szerint helyezkednek el.

Max Planck által kidolgozott kvantumhipotézis eredménye, hogy a kvantum egy fizikai mennyiség egysége, vagy meghatározott adagja. Például ilyen az elektromágneses energia (pl.: a fény) kvantuma a foton.