Másik elnevezése addíció. Jelölése: A. A szerves kémiai reakciók egyik típusa, amely során két vagy több atom, illetve molekula egyesül egy termékké, melléktermék keletkezése nélkül. A telítetlen vegyületek addíciós reakciói a pí-kötés felszakadásával járnak, miközben szigma kötések alakulnak ki.

Olyan kémiai egyenlet, amely a reakció lényegét azzal emeli ki, hogy csak a reakcióban ténylegesen átalakuló ionokat és molekulákat tünteti fel.

Olyan kémiai reakció, amelyben a reakció terméke a reakcióelegyben nem oldódó és ezért kicsapódó anyag.

A gázfejlődéssel járó reakciókban valamelyik termék gáz, illetve a termék lehet bomlékony anyag, amely illékony. Például: Na₂CO₃+2HCl=2NaCl+H₂CO₃ és H₂CO₃=CO₂↑+H₂O vagy (NH₄)₂SO₄+2NaOH = 2NH₃↑ + Na₂SO₄+2H₂O

A kémiai vagy mechanikai szűrés után, a szűrőrétegen áthaladt közeget szűrletnek nevezzük. A megfelelő pórusméretű szűrőréteg választásával elérhető, hogy a szűrlet tiszta legyen.

Az egyensúlyra vezető kémiai reakciókat két, ellentétes irányba mutató párhuzamos nyíllal jelöljük a kémiai egyenletekben. Az alsó nyíl azt a folyamatot jeleníti meg, amely során a képződött végtermék molekulái egy bizonyos sebességgel visszaalakulnak a kiindulási anyag(ok) molekuláivá. A körülményeket, paramétereket változtatva az egyensúly eltolható a választott irányba.

Olyan sav, amely híg és töményebb vizes oldatban egyaránt gyakorlatilag teljesen disszociált állapotban van.

Olyan sav, amely híg vizes oldatban csak részben disszociált állapotban van.

Olyan bázis, amely híg és töményebb vizes oldatban egyaránt gyakorlatilag teljesen disszociált állapotban van.

A bázisok erősségét jellemző disszociációs egyensúlyi állandó.

A hidrogén- és hidroxidionok koncentrációjának szorzata. K_v = [H⁺] • [OH^-]. Szobahőmérsékleten az értéke K_v = 1,0 x 10^-14 (mol/dm³)²

Képlete: OH^-. Negatív töltésű összetett ion. A hidroxidion túlsúlya az oxóniumionhoz képest okozza a vizes oldatok lúgos kémhatását.

A vizes oldatok egyik jellemző tulajdonsága. A hidrogénion-koncentráció alapján megkülönböztetünk savas, közömbös és lúgos oldatokat. Számszerű jellemzésére a pH szolgál.

Kémiai folyamatokban bekövetkező változásokat színreakcióval jelző vegyület. Az indikátor lehet sav-bázis indikátor, redoxiindikátor stb.

A bemérési koncentráció a savi disszociáció állandó ismeretében és a disszociáció fokkal kiszámítható. Minél nagyobb a disszociációs fok, annál kisebb lesz a koncentráció. Az abszolút koncentrációk összege elegendő pontossággal megegyezik a bemérési koncentrációval. Ez a feltétel minden esetben (az ionerősség szerepét vizsgáló kísérleteken túl az egyéb méréseknél is) teljesült, amennyiben a számolt és a bemért koncentráció eltérése 10% alatt maradt minden mintánál.

A disszociáció mértékét kifejező mennyiség. A disszociált és a kiindulási molekulák számának (anyagmennyiségének) hányadosa. Jele: a. Mértékegysége nincs.

Egy vegyület víz hatására történő felbomlása. Pl. a sók hidrolízisénél a só anionja, vagy kationja lép protolitikus reakcióba a vízzel és sav vagy bázis keletkezik, az észterek hidrolízisénél alkohol és sav a termék.

Megadott térfogatú és pontos összetételű oldatok elkészítésére szolgáló laboratóriumi üvegeszköz.

Folyadékok térfogatmérésére szolgáló laboratóriumi üvegeszköz. Aránylag pontos (akár 0,01 cm³ pontosságú) mérést tesz lehetővé. Két típusa ismert, a hasas és az osztott pipetta.

Sav és bázis reakciója során egy oldat pH-jának 7-re történő beállítása.

A titrálásnál a mérőoldat pontos (legalább 0,1 cm³-es) adagolására szolgáló üvegeszköz. Kifolyásra hitelesített mérőeszköz.

Térfogatos elemzés. Egy meghatározandó oldathoz bürettából addig adagolnak pontosan ismert koncentrációjú oldatot, amíg a reakció teljesen végbe nem megy. A titrálás végpontját megfelelő indikátor segítségével jelzik.

A vegyületek összetétele alatt a vegyületet felépítő atomok meghatározását értjük. Az összegképlet erről az összetételről ad információt. Egyéb, kapcsolódási sorrendi, szerkezeti, térállásra vonatkozó tájékoztatást nem nyújt. Az összetétel pontos meghatározására bonyolult, főleg műszeres analitikai módszerek állnak rendelkezésre. Az anyagkeverékek összetétele alatt a keveréket alkotó vegyületek meghatározását értjük.

Olyan elem vagy vegyület, amely egy másik kémiai anyagot redukálni képes, azaz elektront ad át annak (önmaga oxidálódik). Egyszerű esetben oxigént von el, vagy könnyen ad le hidrogént.

Szűkebb értelemben oxigénelvonás, tágabb értelemben elektronfelvétellel járó folyamat.

Olyan elem vagy vegyület, amely egy másik kémiai anyagot oxidálni képes, azaz elektront von el attól (önmaga redukálódik). Egyszerű esetben oxigént ad át vagy könnyen vesz fel hidrogént.

Szűkebb értelemben oxigénnel való egyesülés, tágabb értelemben elektronleadással járó folyamat.

Szűkebb értelemben oxigénelvonás, tágabb értelemben elektronfelvétellel járó folyamat.

A molekulában a kötő elektronpár eltolódása a nagyobb elektronegativitású atom felé. Ez okozza a kovalens kötés polaritását, ami eredményezheti a molekula polaritását.

Az atom oxidációs száma növekszik egy kémiai folyamatban, ha elektront ad le, azaz oxidálódik. Ekkor reakciópartnere redukálódik. Ilyen reakció például a vas oxidációja: 4 Fe + 3 O₂ = 2 Fe₂O₃. A reakció során a vas elemi állapotú volt, azaz oxidációs száma nulla. Felvett mólonként 3 elektront, azaz oxidálódott, az oxigén pedig redukálódott.

Szűkebb értelemben oxigénnel való egyesülés, tágabb értelemben elektronleadással járó folyamat.

A molekulákban a kötést létesítő elektronpárokat gondolatban a nagyobb elektronegativitású atomhoz rendeljük. Az így kialakult fiktív ionok töltését nevezzük névleges töltésnek. Ez adja az adott atom oxidációs számát a vegyületben.