Miért nem vezeti az áramot a szilárd nátrium-klorid? Ha ellentétes töltéssel rendelkező részecskék építenek fel egy anyagot, és az mégsem vezeti az áramot, az csak úgy képzelhető el, ha az elektromosan töltött részecskék nem mozdulhatnak el.
A nátrium-klorid szilárd halmazállapotban ún. ionkristályt alkot.
A konyhasó kristályában egy képzeletbeli térháló pontjain (az ún. rácspontokon) helyezkednek el a nátrium- és a kloridionok. Töltéseiknek megfelelően a nátriumionoknak csak kloridionok, a kloridionoknak pedig csak nátriumion lehet a szomszédjuk. Ez a konyhasóban látható módon alakul ki.

Egy nátriumion körül közvetlenül 6 kloridion, minden kloridion körül 6 nátriumion helyezkedik el. Az ionok szabad mozgását a szomszédos ionok gátolják. Ezért a kristályban legfeljebb rezgőmozgást végezhetnek mindaddig, amíg - megfelelő hőmérsékletre melegítve - az egyre erőteljesebb rezgés következtében össze nem omlik a kristályrács. Ekkor beszélünk a kristály megolvadásáról.
A kősó kristályrácsának modellje alapján azt is láthatjuk, hogy a NaCl képlete - szemben a HCl-éval - nem mutatja meg, hogy egy nátriumion hány kloridionnal áll kapcsolatban.

A nátrium-klorid kristályrácsában a gömbszerű ionok vonzása minden irányban egyforma mértékben hat, így a környező összes szomszédjára egyforma - ráadásul jó erős - vonzást gyakorol.

A konyhasó

Az erősen lehűtött, szilárd HCl kristályrácsában minden hidrogénatom csak egy klóratommal van szoros kapcsolatban. Az ilyen rácsot éppen ezért molekularácsnak nevezzük. A HCl molekulái csak nagyon gyenge kölcsönhatásban vannak egymással, ezért olyan alacsony az olvadáspontja.