Ha megvizsgáljuk a hidrogénnek, illetve a nátriumnak a klórral alkotott vegyületét, akkor - annak ellenére, hogy képletük nagyon hasonló (HCl, NaCl) - rengeteg eltérést figyelhetünk meg tulajdonságaikban.

Állítsunk elő hidrogén-klorid gázt! Gázfejlesztő készülékbe szórjunk konyhasót, a folyadéktartó tölcsérbe pedig öntsünk tömény kénsavat. A csap óvatos megnyitásával engedjük a kénsavat a konyhasóra. A fejlődő gázt pedig szájával felfelé tartott gömblombikban fogjuk fel. (A kénsav hatására a nátrium-kloridban a nátrium hidrogénre "cserélődik ki". A gáz fejlődését a gázfejlesztő készülék lombikjának melegítésével segíthetjük elő.) A gömblombikot zárjuk le üvegcsővel ellátott, egyfuratú gumidugóval.

HCl-gáz előállítása

Mártsuk üvegkádban lévő vízbe a HCl-gázzal telt lombik üvegcsövét. Az üvegcsövet ujjunkkal zárjuk le a víz alatt, majd emeljük ki a lombikot. Juttassuk a csőben lévő vízcseppet a lombik gázterébe úgy, hogy közben az ujjunkkal zárva tartjuk a cső nyílását. Ezután mártsuk ismét a vízbe a lombik üvegcsövét, és vegyük el az ujjunkat a nyílásról.

A víz nagy sebességgel, szökőkútszerűen betör a lombikba.

A hidrogén-klorid oldódása közben a lombikban lévő gázmolekulák száma, ezzel a gáz nyomása is csökken. A nyomáscsökkenés miatt a külső levegő bepréseli a vizet a lombikba. Ezzel a kísérlettel igazoltuk a hidrogén-kloridkitűnő vízoldékonyságát.

Szökőkútkísérlet

A hidrogén-klorid vizes oldata a sósav. A víz ebből a gázból saját térfogatának több százszorosát is képes feloldani, azonban a gáz oldhatóságának is van határa. A telített sósav közönséges körülmények között - a körülmények pontos értékétől függően - 37-40 tömegszázalék hidrogén-kloridot tartalmaz. Az ipar általában 37 tömegszázalékos sósavat hoz forgalomba.

Öntsünk két kémcsőbe vöröskáposzta levét, majd az egyikbe csöpögtessünk a sósavból, a másikba a konyhasóoldatból. Rögzítsük megfigyeléseinket!

A konyhasóoldat hatására nem változik a káposztalé színe, a sósav hatására világosabb piros lesz.

Öntsünk egy-egy kémcsőbe sósavat, illetve konyhasóoldatot. Mindkettőbe dobjunk egy-egy cinkdarabot. Rögzítsük megfigyeléseinket!

A sósavban gázbuborékok képződnek a fém felületén, miközben a cink lassanként eltűnik ("feloldódik"). A konyhasóoldatban nincs változás.

A sósav sok fémmel hidrogénfejlődés közben reagál. A folyamat során az adott fém kloridja keletkezik. Például:

cink + hidrogén-klorid (oldatban) ---> cink-klorid (oldat) + hidrogén

A hidrogén-klorid tömény vizes oldata erősen maró hatású. Bőrre kerülésekor azonnal bő vízzel le kell öblítenünk, mert különben fájdalmas bőrsérüléseket okozhat.

A hidrogén-klorid sem kizárólag káros hatású anyag. Nagyon híg, körülbelül 0,1 tömeg %-os hidrogén-klorid-oldatot termel a gyomrunk. Ennek savassága nélkülözhetetlen a gyomor emésztőműködéséhez. A hidrogén-kloridot az ipar nagy mennyiségben használja fémek maratásához, különböző vegyületek, gyógyszerek előállításához.

A nátrium-kloridot, azaz a konyhasót otthon a kezünkkel morzsoljuk a levesbe. Kezünknek semmi baja nem lesz tőle. A nátrium-klorid - kis mennyiségben - nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozáshoz. Az emberi szervezetnek a vizelettel kiürülő nátrium-kloridot állandóan pótolnia kell. A nátrium-klorid nélkülözhetetlen a sejtek optimális működéséhez, ráadásul a nyál emésztő hatását is serkenti. A sok só azonban megterheli a szervezetet: először szomjúságot okoz, a sok vízivás után - amellyel visszaáll vérünk normális sóösszetétele - a rengeteg felesleges vizet (és sót) szívünknek és vesénknek kell eltávolítania. A nagy töménységű nátrium-klorid azért veszélyes, mert a sejtekből vizet von el, s ezzel a sejtek pusztulását is eredményezheti.

A só vízszívó hatását a tartósítóipar használja fel. Az emberiség régóta tudja, hogy a húsokat besózással hosszú ideig tartósítani lehet. Ennek oka, hogy a csökkent víztartalmú húsban kevésbé indulnak meg a romlási folyamatok, mert a rothasztó baktériumok sem képesek megélni a tömény sóban. Sóval nemcsak húst, hanem különböző zöldségféléket is tartósítanak.

Nátrium-kloridot használnak télen az utak sózására is. A sós víz 0 °C alatt fagy meg, és így sózás hatására a jég is megolvad (ha az nem túlságosan hideg, ugyanis -20°C alatt ez a módszer már semmiképpen sem alkalmazható). Az utak sózása ugyanakkor környezetkárosító. A talajba szívódó tömény sóoldat például a növények gyökerére gyakorol káros hatást, amit sok növény nem is bír ki.

A vízszívó, szövetzsugorító hatáson alapul a cukor tartósító hatása is. A cukor a baktériumok, a penészgombák tápláléka. Ezért kell még külön tartósítani a különböző befőtteket. A nagy cukortartalmú lekvárokhoz viszont nincs szükség más tartósító szerre, mivel a tömény cukorszirup vízelvonó hatása révén elpusztítja a romlást okozó, mikroszkopikus méretű lényeket.

Környezetvédelmi szempontok miatt ma sok országban konyhasó helyett a vizeletben is előforduló, így a környezetet kevésbé zavaró karbamidot használják az utak jégmentesítésére.

A közismert műanyagok közül például a PVC környezetszennyező hatása éppen azon alapul, hogy hőbomlása során az egyik termék hidrogén-klorid gáz. Ezért nem lehet a PVC hulladékot egyszerű égetéssel megsemmisíteni. Az égés során a levegőbe kerülő hidrogén-klorid gáz savas esőket, és ezzel jelentős természetkárosodást okozhat.