Helyezzünk két grafitrudat egy főzőpohárban lévő sósavba, majd (laposelem segítségével) kapcsoljunk egyenáramot a grafitelektródokra. Kíséreljük meg azonosítani a fejlődő gázokat!

Elektrolízis során az elektromos áram segítségével hozunk létre - általában - olyan reakciót, amely önként nem menne végbe. A hidrogén és a klór egyesülése exoterm folyamat, szikra hatására heves, robbanásszerű egyesülést tapasztalunk. Elektromos áram segítségével a folyamatot megfordíthatjuk.

A negatív pólusra, a katódra a pozitív töltésű kationok vándorolnak, itt redukálódnak a sósav hidrogénionjai.

A negatív töltésű anionok a pozitív anódra vándorolnak, és itt oxidálódnak.

Mekkora feszültség szükséges az elektrolízishez? A sósav elektrolízise elvileg bármilyen kis feszültség mellett megindul. Az áramkörbe kapcsolt árammérő azonban rövidesen az áramerősség rohamos csökkenését mutatja. Ennek oka, hogy az elektródokon keletkező gázok nem hagyják el azonnal a grafit felületét. Így tulajdonképpen egy-egy olyan gázelektród alakul ki, mint amiről a galvánelemeknél volt szó. Ennek a galvánelemnek az áramhajtó képessége ellentétes a külső feszültségforrás áramhajtó képességével. Így a hidrogén- és klórelektródból álló galvánelemre jellemző elektromotoros erő, amely a hidrogén és a klór önként végbemenő egyesülésének hajtóerejére utal, az elektrolízis ellen hat. A tartós elektrolízishez tehát az adott galvánelem elektromotoros erejét meghaladó feszültség szükséges.

A bomlásfeszültség a tartós elektrolízishez szükséges minimális feszültség, amely megfelel az elektrolízis közben kialakuló galvánelem elektromotoros erejének.

Az elektrokémiai berendezések katódján a redukció,anódján pedig az oxidáció megy végbe.