A feszültségforrás sarkain terhelés közben mért potenciálkülönbség. Mértékegysége a Volt. Értéke mindig kisebb, mint az elektromotoros erő.

Elektrokémiai berendezés, amelyben kémiai reakciók segítségével elektromos áram állítható elő. A galváncella a fémionokat tartalmazó oldat és a bemerülő fém elektród között lejátszódó redoxireakcióból származó töltéselmozdulást hasznosítja. Részei: két, mozgékony ionokat tartalmazó oldat; két elektród, az anód és a katód, melyeken rendre oxidáció illetve redukció játszódik le; az ezeket elválasztó féligáteresztő fal illetve az összekötő fémes vezető. A gyakorlatban áramtermelésre hasznosítható.

A galvánelem két elektródja közötti feszültség akkor, ha a galvánelemen keresztül nem folyik áram. Jele: EMF, mértékegysége: volt (V).

A platina kémiailag inert, ezért a leginkább használt elektród redoxirendszerek vizsgálatában. Az elektródok felületét megnövelik úgy, hogy szivacsos, laza platinakorommal vonják be (kormozott vagy platinázott platinaelektród).

A standardpotenciál értéke megegyezik annak a galvánelemnek az elektromotoros erejével, amelyet egy standard hidrogénelektród és a vizsgált standardállapotú elektród összekapcsolásával hozunk létre.

Annak a galvánelemnek az elektromotoros ereje, amelynek az egyik elektródja a vizsgált, a másik elektródja a standard hidrogénelektród.

Az az elektród, amelyben az elektrokémiai folyamat során oxidáció játszódik le.

A halogénelemek felhasználásával gázelektródokat lehet készíteni. A klórelektród elektródreakciói: 2Cl^- = Cl₂ + 2 e^- EMF= 1,36V

Az akkumulátorok legelterjedtebb típusa, amelyben a negatív elektród ólom, a pozitív ólom(IV)-oxid és az elektrolit kénsavoldat (kb. 20%-os). Kisütés közben mindkét elektród ólom(II)-szulfáttá alakul. Feszültsége cellánként 2V.

Az anódon lejátszódó kémiai folyamat, amely oxidáció.

Az anódtér, a katódtér, az anód és katód közötti tér mindig együtt van jelen az elektrokémiai folyamatokban. Ezek szétválasztására ugyanúgy, mint a membráncellás eljárásban, egy olyan speciális ioncserélő membránt alkalmaznak, amely szelektíven átengedi a nátrium ionokat, ugyanakkor meggátolja a hidroxid-ionok átjutását és ennek következtében igen alacsony klorid tartalmú, erős lúgoldat képződik. A katódtérnek (és az anódtérnek is) a koncentrációja megváltozik az áram áthaladása következtében. Ilyenkor olyan elektromos terek jönnek létre, amelyek az elektronokat az anódtér közepe felé irányítják.

Az elektrolízis során az elektródokon átalakuló anyag tömege (m) arányos az alkalmazott áramerősséggel (I) és az elektrolízis időtartamával (t). m = k * I * t

Az az elektród, amelyen az elektrokémiai folyamat során redukció lejátszódik le.

A korrodálódó termékek igen súlyos károkat okozhatnak a környezetben. Közvetlenül károsíthatják a biológiai környezetet. A szétszórt, és elhasznált roncsok szennyezik a vizeket és a talajt. Egyes berendezések korróziós károsodása során különböző gyúlékony, mérgező vagy akár radioaktív anyagok szabadulhatnak ki a környezetünkbe.

Az eloxálás ipari eljárás, amelynek során az alumínium (vagy más fém) tárgy felületén vastag, tömör oxidréteget alakítanak ki elektrolízissel, a tárgyat anódként kapcsolva.

Ónbevonatú vékony, legfeljebb 0,5 mm vastagságú acéllemez. Az ónbevonatot elektrolízissel, vagy ónolvadékba való bemerítéssel készítik az acél felületén. A képződött bevont acél jól alakítható. Napjainkban felhasználása a könnyű konténerekként, védőbevonatként, illetve a konzerviparban történik, mint konzervdoboz. Könnyen zárható, a peremek egymásra lapolásával. Felnyitása után nem zárható vissza. A felhasználással keletkezett hulladék egy része újrahasznosításra kerül.

Korrózió során a fémek környezeti hatásoknak kitéve, elektrokémiai reakciók következtében tönkremennek. Három elterjed védelmi mód ismert: a korrodáló fémek korrózióálló anyagokkal (Cr, Ni) való bevonása, a passzív korrózióvédelem, melynek során védőbevonat (festés, műanyag) kerül a korrodáló fémre, és az aktív védelem, más néven katódos védelem.