A molekulában lévő központi atomokhoz kapcsolódó atomok (ún. ligandumok) térbeli elrendeződését a vonzó és taszító hatások alakítják ki. A téralkatot elsősorban a központi atomhoz tartozó kötő és nemkötő elektronpárok száma határozza meg. Az elektronpárok - taszításuk révén - arra törekednek, hogy a központi atom körül a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól. A kettős, illetve hármas kötésben a pi-kötéseket és a szigma-kötéseket ugyanazok az atomtörzsek vonzzák, így ezek a molekulában azonos irányban helyezkednek el. A molekulák téralkatát a ligandumok száma határozza meg. Mivel a ligandumok száma megegyezik a központi atomhoz tartozó szigma kötések számával, így csak ezek számát kell figyelembe venni a téralkat megállapításánál.
Amikor a központi atomhoz egyszeres és kettős kötés is kapcsolódik, a molekula térszerkezete torzulhat. A COCl2 összegképletű vegyületben (foszgén) a központi atomhoz a két klóratom egyszeres, az oxigén kettős kötéssel kapcsolódik és síkháromszöges elrendeződés alakul ki. A kettős kötés két elektronpárja azonban erősebben taszítja az egyszeres kötéseket (más szóval nagyobb a térigényük), ezért a Cl-C-Cl kötésszög kisebb a szabályos 120°-nál.
A központi atomhoz kapcsolódó nemkötő elektronpárok - a kötő elektronpárokhoz hasonlóan - taszítják egymást. Ezekre azonban csupán egy atommag vonzása hat, így nagyobb teret foglalnak el az atomtörzs körül, mint a kötő elektronpárok. Például a szabályos tetraéderes szerkezetből leszármaztatható térszerkezetek esetében a nemkötő elektronpárok számának növekedésével a kötésszög jelentős mértékben csökken.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
