A termokémia főtétele a Hess-tétel, amely az energiamegmaradás elvén alapul.
AHess-tételkimondja,hogyareakcióhőfüggetlenaköztiállapotokszámátólésminőségétől, amelyekenkeresztülakiindulásianyagokbólavégtermékhezjutunk.
Egyszerűbben fogalmazva: a reakcióhőt egyértelműen meghatározza a kezdeti és a végállapot energiatartalma. Ezt az összefüggést használhatjuk fel a reakcióhő kiszámításához.

Kiszámíthatjuk a reakcióhőt kötési energiákból is, ha úgy képzeljük el, hogy a kiindulási anyagok (reagensek) összes kötése felszakad, majd a termékek összes kötése létrejön, azaz felszabadul a kötési energiájuk. Ehhez a nem valóságos reakcióúthoz összegeznünk kell a reagensek kötési energiáit, majd ebből le kell vonnunk a termékek kötési energiáinak összegzésével kapott értéket.

Az anyagok abszolút energiatartalma nem adható meg. A különböző anyagok által tárolt energiát csak egymáshoz viszonyítva határozhatjuk meg. A termokémiai számításokhoz viszonyítási alapként, azaz nullpontként az elemek energiatartalmát jelölték ki. Minden más anyagenergia tartalmát a standard körülmények között stabilis állapotú elemek 0 energiaszintjéhez viszonyítjuk.
Aképződéshő1mólnyianyagnakstandardkörülményekközöttstabilisállapotúelemeiből valóképződésénekreakcióhője.JeleΔH_k,mértékegységekJ/mol.

A reakcióhő kiszámítható a reagensek és a termékek képződéshőinek különbségéből. Erre is Hess tétele alapján van lehetőség.
Areakcióhőtmegkapjuk,haatermékekképződéshőinekösszegébőlkivonjukareagensek képződéshőinekösszegét.