Két kémcső közül öntsünk az egyikbe ezüst-nitrát-, a másikba nátrium-tioszulfátoldatot (Na₂S₂O₃). Mindkét oldathoz adjunk néhány csepp híg sósavat, rázzuk össze a kémcsövek tartalmát, és néhány percig figyeljük, történik-e változás. Az ezüst-nitrát-oldatból pillanatszerű gyorsasággal fehér csapadék válik ki. A másik kémcsőben kezdetben nem tapasztalunk változást, majd lassan opálossá válik az oldat, és végül halványsárga csapadék alakul ki.
A kémiai reakciók adott hőmérsékleten különböző sebességgel mennek végbe.

A reakciósebességet a reagáló anyagok koncentrációja befolyásolja, hiszen az ütközések száma arányos a koncentrációval. Az összefüggés azonban nem ilyen egyszerű. A reakciósebesség és a koncentrációk kapcsolatát kísérletileg határozhatjuk meg.

A hidrogéngáz és a jódgőz egyesülése jól ismert folyamat:

Például a hidrogéngáz koncentrációjának kétszeresére, illetve négyszeresére emelésével kétszeresére, illetve négyszeresére nő az időegység alatt képződő HI-molekulák száma, vagyis egyenes arányosság áll fenn:

(ahol a szögletes zárójel az anyag mol/dm³-ben kifejezett koncentrációját szimbolizálja).

Ugyanez állapítható meg a jóddal kapcsolatban is:

Ha mindkét anyag koncentrációját négyszeresére növeljük, akkor a reakció tizenhatszorosára nő, azaz a reakciósebességet a koncentrációk a következőképpen befolyásolják:

A sebesség tényleges értékét akkor kapjuk meg, ha a koncentrációk szorzatát egy állandóval megszorozzuk:

ν=k*[H₂]*[I₂]

A k a reakciósebességi állandó, amely adott hőmérsékleten, adott reakcióra állandó érték (ez tartalmazza az anyagi minőségre vonatkozó információkat, például az aktiválási energiát). A reakciósebességet csak a r eagáló anyagok koncentrációja befolyásolhatja (vagyis a reakció termékei nem). Az azonban nemszükségszerű, hogy az egyes anyagok koncentrációjának kitevője éppen a kémiai egyenlet sztöchiometriai együtthatóival legyen azonos.