Azt, hogy egy kémiai folyamat megfordítható, általában csak akkor észleljük, ha a körülményeket megváltoztatva valamelyik anyag (akár a kiindulási anyagunk, akár valamelyik termék) koncentrációja megváltozik. A valóságban a megfordítható kémiai reakciókban a reakciótérben a folyamat befejeződésével valamennyi reagens és valamennyi termék is jelen van.
Vizsgáljuk meg a megfordítható folyamatokban bekövetkező változásokat a hidrogén és a jód egyesülése példáján .
Legyen [H₂]^₀ és [I₂]^₀ az összekevert hidrogén és jód gőz koncentrációja. Ekkor hidrogén-jodid nincs a rendszerben, így ennek kezdeti koncentrációja [HI]^₀ = 0 mol/dm³, ennek megfelelően a hidrogén-jodid bomlásával sem számolhatunk (a bomlás reakciósebessége: v (v = 0). Az összekeverés pillanatától kezdve megindul a hidrogén és a jód egyesülése, így csökken a koncentrációjuk. Ebből következően az átalakulás sebessége [v(á)] is csökken az összekeverés kezdetétől. Eközben hidrogén-jodid keletkezik. A HI-koncentráció növekedésével egyre nő a HI-molekulák ütközési valószínűsége, így a kezdeti nulla reakciósebesség növekedni kezd. A folyamatot a gáztér színének változásával követhetjük. A reakcióban szereplő anyagok közül csak a jódgőz színes, így a kémiai átalakulás közben a lila szín a jódkoncentráció csökkenése miatt egyre halványodik. A változásokat táblázatban foglalhatjuk össze:

A folyamatot grafikusan is ábrázolhatjuk. A grafikonon a koncentrációkat, illetve a sebesség változását is megjeleníthetjük.
A koncentrációk grafikonjáról az is kitűnik, hogy kezdeti koncentrációként nem feltétlenül szükséges sztöchiometrikus (azaz az egyenletnek megfelelő, jelen esetben 1 : 1) arányt alkalmazni. Az átalakulás során azonban a két koncentráció már az egyenletnek megfelelő arányban - jelen esetben ugyanannyival - csökken.
A sebességek grafikonján követhető az átalakulás sebességének folyamatos csökkenése, és a visszaalakulás sebességének növekedése mindaddig, amíg a két sebesség egyenlővé nem válik egymással. Ettől a pillanattól kezdve valamennyi koncentráció állandóvá (de nem feltétlenül egyenlővé!) válik.

A koncentrációk állandóvá válásakor megszűnik a reakciótér színének elhalványulása. Első meggondolatlanságunkban azt is mondhatnánk, hogy leáll a reakció. Ez a változatlanság azonban látszólagos: a valóságban két ellentétes irányú folyamat (az állandóan zajló egyesülés és bomlás) tartja fenn. A kialakult állapotot éppen ezért - a statikus ellentéteként - dinamikus egyensúlynak nevezzük.