Abban az esetben, amikor a magma nem jut a felszín közelébe és a mélyben – néha magában a magmakamrában – szilárdul meg, mélységi magmás, avagy plutoni kőzetek keletkeznek (Pluto az alvilág istene a római mitológiában). Mivel a Föld belseje felé haladva emelkedik a hőmérséklet, a mélyben lassú a kihűlés folyamata (több millió év is lehet), így a magmából kikristályosodó ásványok sokáig épülhetnek, nagyra növekedhetnek. A plutoni kőzetek ezért durván kristályosak. Az egyes kristályok szabad szemmel is jól láthatók (átlagosan 3-5 mm nagyságúak). Az ilyen kőzeteket szemcsés szövetűnek nevezzük.
A magma gyakran a földfelszínre is kijut. A felszínre ömlő magmát lávának nevezzük. A láva kihűlése igen gyors – akár néhány óra alatt is végbemehet, nagy kristályok felépülésére így nincs lehetőség. A vulkáni kőzetek ezért apró kristályosak, a kristályok sokszor csak mikroszkóp alatt láthatók.
A vulkáni kőzetek nem csupán a lávából megszilárdult kőzeteket (lávakőzetek; bazalt, andezit stb.) jelentik, ide tartoznak a vulkáni törmelékes kőzetek is. A tűzhányó kitörése során kivetett, kisebb-nagyobb törmelékdarabokból, idegen szóval piroklasztitból állnak (a piroklasztitot leginkább „tüzes törmeléknek” fordíthatjuk). A finomabb szemű piroklasztitból (pl. vulkáni porból) keletkeznek a vulkáni tufák (pl. bazalttufa, andezittufa stb.)
