A Föld mélyében lassan kihűlő magma ásványi összetevői olvadáspontjuk és sűrűségük szerint különülnek el egymástól.

Előkristályosodás
1200-1000 Celsius-fok között sok helyen platina-, nikkel-, króm-, vanádium-, vasvegyületek, speciális körülmények között pedig gyémánt válik ki a kőzetolvadékból, majd nagy sűrűsége miatt a magmacsepp aljára száll le.

Főkristályosodás
1000-800 Celsius-fok között a magmacsepp nagy része megszilárdul, kialakulnak a mélységi magmás kőzetek (pl. gránit, diorit).

Pegmatitos fázis
A magmacsepp belsejében üreg marad, ahol a még olvadékban levő anyagok nagyon lassan hűlnek ki. Ezért hatalmas kristályokká válhatnak ki az ásványok. Találtak már 70 tonnás kvarckristályt, 7 négyzetméteres csillámlemezt, 5 méter hosszú berill-kristályt (a berill tiszta, zöld színű változata az értékes drágakőként ismert smaragd). Ebben a fázisban (800-600 Celsius-fok között) rengeteg értékes drágakő képződhet.

Pneumatolitos fázis
A még mindig olvadékban lévő maradék anyag a repedések mentén tör kifelé (a repedések a magmacsepp megszilárdulásakor fellépő összehúzódások miatt keletkeznek) és elváltoztatja azok falát. A repedések falán bizmut-, ólom-, kobaltásványok válnak ki. A folyamat 400-600 Celsius-fokon megy végbe.

Hidrotermás fázis
A magmacseppből kilépő és felfelé törő forróvizes oldatokból és az izzó gázokból-gőzökből olyan vegyületek válnak ki, amelyek aranyat, ezüstöt (nemesfémeket), rezet, cinket, ónt (színesfémeket) és vasat tartalmaznak, majd lerakódnak a földfelszín felé törő repedések falaira.