Felhőképződés

Felhő akkor képződik, amikor a lehűlő levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, és a feleslegessé váló vízgőz kicsapódik. A kicsapódás a légkörben lebegő, szabad szemmel nem látható szilárd anyagok (vulkáni hamu, por, sókristályok stb.) felületén indul meg. Parányi, ún. felhőelemek alakulnak ki, amelyek lehetnek folyékony és jégkristályokként szilárd halmazállapotban is. A felhőelemek tömege alkotja a felhőket, melyeknek különböző típusai vannak.

Felhőtípusok

A felhők osztályozásánál két szempontot veszünk figyelembe: a felhők alakját és magasságát.

Alak szerint két csoportot különböztetünk meg: réteges felhőket (sztrátuszok) és gomolyos felhőket (kumuluszok). A réteges felhők vastagsága vízszintes kiterjedésükhöz képest kicsi. A gomolyos felhők egyedülálló halmok formájában jelennek meg, vízszintes méretükhöz képest vastagságuk is jelentős.

Magasság szerint három típusba soroljuk a felhőket:
- alacsony szintű felhők (a felhő alapja a talajfelszín és a 2 km-es magasság között van), túlnyomórészt folyékony halmazállapotú felhőrészecskékkel;
– középmagas szintű felhők (2-6 km között), vegyes halmazállapotban;
– magas szintű felhők (6 km felett), kizárólag jégkristályokkal.
Megkülönböztetünk még egy felhőcsoportot, ezek a függőleges felépítésű felhők, amelyek alapmagassága az alacsony szintű felhőkre jellemző, de olyan vastagok, hogy sokszor a magas szintű felhők tartományába is belenyúlik a tetejük. A csapadékképződés szempontjából ezek a leghatékonyabbak
A következőkben a leggyakoribb felhőfajták bemutatása következik, ezek közül az első három függőleges felépítésű felhő.
A gom olyfelhőt (cumulus) szépidő-gomolyfelhőnek is nevezik. Csaknem vízszintes és szürke alapú, nagy vastagságú, fodrosan felboltozódó, napsütésben fehér felhő. Nyáron gyakori, csapadékot nem ad, de zivatarfelhővé alakulhat.
A zivatar Zivatarfelhő felhő (cumulonimbus) a gomolyfelhőknél nagyobb és sötétebb, rendszerint heves záporesőt, zivatart hozó felhő. Forró nyári napokon vagy hidegfrontok betörésekor képződik, erőteljes, felfelé irányuló légmozgással. Vízcseppekből, illetve felső részén általában jégkristályokból áll. Leggyakrabban üllő alakú változata (cumulonimbus incus) fordul elő, melynek alakja a felhő felső részének szétterülése miatt jön létre.
Az esőfelhő (ni mbostratus) az országos esőt adó melegfrontok jellemző felhőzete. Csendes, akár több napos esőzéseket okoz.
A pehelyfelhő vagy fátyolfelhő (cirrus) fehér, rostos, fonalas szerkezetű, jégkristályokból áll. A napsugarakat átengedi. 6000 méter fölött alakul ki, csapadék nem hull belőle.

Fátyolfelhő