Ha kiszámítjuk, hány köbméter víz folyik át egy másodperc alatt a meder keresztmetszetén, a folyó vízhozamát kapjuk. Ehhez ismernünk kell a folyóvíznek a felszín lejtésétől függő sebességét.
A vízhozam a vízgyűjtő terület nagyságától és a vízgyűjtő területről lefolyó víz mennyiségétől függ. A vízhozam folytonos változásával együtt változik a mederben a vízszint magassága, vagyis a vízállás.
A vízállás alapján megkülönböztetünk kisvizet, középvizet és magasvizet, továbbá árvizet. (A Duna vízhozama Budapestnél kisvízkor 500-600, középvízkor 2200, magasvízkor 6000-8000 m3/s.) A Föld legnagyobb vízhozamú folyója a Dél-Amerikában hömpölygő Amazonas, amelynek mederkeresztmetszetén magasvízkor 280 000 köbméter víz áramlik át másodpercenként.
A vízhozam és a vízállás többé-kevésbé szabályszerű ingadozása a folyó vízjárását jelenti. A vízjárás az évszakok szerint ismétlődő csapadékos időszakoktól, a hó- és gleccserolvadások időszakaitól függ. Megkülönböztetünk egyenletes, ingadozó és időszakos vízjárású folyókat.
Egyenletes vízjárású pl. az Amazonas, mert olyan területen folyik, ahol a vízutánpótlás az év során többé-kevésbé egyenletes.
Ingadozó pl. a Duna vízjárása, mert a benne lévő vízmennyiség nagy mértékben függ az évszakosan jelentkező csapadékmaximumoktól, illetve a tavaszi hóolvadástól.
Időszakos vízjárásúak azok a vízfolyások, melyek időnként részlegesen vagy teljesen kiszáradnak. Nagyon gyakoriak félsivatagos és sivatagos területeken. Arabul vádinak nevezik őket, s ez a kifejezés általánosan elterjedt a szakirodalomban is. Magyar nevük aszó, angol nyelvterületen pedig (pl. Észak-Amerikában) a creek kifejezés használatos.
A természetes növénytakaró módosítja a vízjárást. A lejtőt borító erdő fékezi a csapadékvíz gyors lefolyását és összeszedődését, s ezzel mérsékli a folyó áradását. Kiirtása növeli az árvízveszélyt.