Egy bizonyos típusú szakaszjelleg nem minden pillanatban jellemző egy adott vízfolyásra. A nagy esésű hegyi patakok alacsony vízhozam esetén egy időre középszakasz-jellegűvé válhatnak, a középszakasz-jellegűek bő vízutánpótláskor felsőszakasz-jelleget ölthetnek, stb. A folyóra jellemző szakaszjelleg tehát általában, hosszabb távon igaz.
A folyóteraszok a folyók életében többször bekövetkező tartós szakaszjelleg-változás miatt alakulnak ki. Képződésükben a felső- és a középszakasz-jelleg cserélődése a döntő.
A tartós szakaszjelleg-változást okozhatja az éghajlat csapadékosabbá, illetve szárazabbá válása, vagy a felszín lejtésviszonyainak módosulása.
A felsőszakasz-jellegű időszakban a völgy mélyítése, a középszakasz-jellegűben pedig a völgy tágítása az uralkodó folyamat. A bevágó-szélesítő tevékenység ismétlődése hosszú távon lépcsős formát eredményez, általában a folyó mindkét oldalán.
A Duna esetében hét ilyen teraszt írtak le, melyekből négy a legutóbbi jégkorszakok miatt képződött.