A folyószakasz-jellegek
A földfelszín leglátványosabb alakzatait a folyók hozzák létre. Óriási mennyiségű anyagot megmozgatva egyaránt pusztítanak és építenek, negatív és pozitív formákat alakítva ki.
Minél nagyobb a folyó vízhozama és sebessége, annál nagyobb az energiája és a munkaképessége. Pusztító munkáját a medrébe jutó hordalékkal és a hordalék elszállításával, építő munkáját hordaléka lerakásával végzi.
A folyóvizek felszínformáló tevékenysége szakaszjellegüktől függ. Ez lehet felső-, középső- és alsószakasz-jelleg. Vannak olyan folyóvizek, amelyekre ezek közül csak az egyik jellemző, pl. a nagy esésű hegyi patakok felsőszakasz-jellegűek. Nagyobb vízfolyásokon általában mindhárom állapot előfordul.
Felsőszakasz-jelleg
A folyó munkaképessége nagy lejtésű hegyvidéken nagyobb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges, mert itt a legnagyobb a sebessége. Ezért pusztító munkát végez: tevékenységük következtében a völgyek V-alakban mélyülnek, a felszín élesen feltagolódik. Ez az ún. vonal menti lepusztulás (lineáris erózió). A hegyvidéki folyó rendszerint nem hajózható, völgye azonban a közlekedés fő természetes útvonala.
Ha a meder alját alkotó kőzetek váltakozó keménységűek, sellők, vízesések és zuhatagok alakulhatnak ki, mivel a puhább anyag gyorsabb lehordódása miatt lépcsős egyenetlenségek jönnek létre. Az egyre magasabbról lezúduló vízfüggöny alámossa a függőlegessé vált falat, amely ezért állandóan leomlik. Így a vízesés tulajdonképpen „hátrál”. A Föld legnagyobb vízesése az Angel (Angyal), amely Venezuelában zúdul alá. Mindössze fél évszázada fedezték fel az esőerdő sűrűjében. Magassága 979 méter.
Ha a folyó kemény, ellenálló kőzetekbe vési a völgyét, a völgyfalak közel függőlegesen állnak. Így születtek a Föld lenyűgöző szépségű szurdokai, kanyonjai. A Föld egyik legnagyszerűbb természeti képződménye a Colorado-folyó Grand Canyonja . A folyó itt kemény, ellenálló, párhuzamosan rétegzett homokkövekbe, mészkövekbe és különféle palákba vágta be magát. A kanyon valóságos „geológiai múzeum”; mélysége néhol már több, mint 2000 méter, s az ilyen helyeken 600 millió éves kőzetek bukkannak elő.
A középszakasz-jelleg
A hegységből kilépő folyó sebessége és így munkaképessége is csökken. Már a hegység lábánál hordaléka lerakására kényszerül. A hegységből kilépő folyók a hirtelen eséscsökkenés következtében azon nyomban megszabadulnak az általuk szállított anyag nagy részétől, és legyezőszerű hordalékkúpokat építenek a felszínen. Ha a hordalékkúpok összeolvadnak, kiterjedt hordalékkúp-síkságok alakulhatnak ki, mint például az Északi-középhegység lábánál a Jászság.
A lecsökkent sebességű vízfolyás már nem képes nagy munkát végezni: nem tud bevágni a felszínbe. Éppen annyi hordalékot bír elszállítani, mint amekkora energiával rendelkezik. Az ilyen folyók kanyarogva szélesítik medrüket. A kanyar külső oldalán erősebb a vízáramlás, ezért a part pusztul, meredeken alámosódik: ún. alámosott part alakul ki. A kanyar belső oldalán viszont a lassabb vízmozgás miatt épül a part, s ún. övzátonyok alakulnak ki.
Az így kanyargó (meanderező) folyók fantasztikus alakú hurkokat hoznak létre. Előbb-utóbb azonban a folyó megtalálja a rövidebb utat, így a hurkok lefűződnek és patkó alakú morotvatavakként maradnak vissza. A Tisza mentén sokat láthatunk belőlük.
Az alsószakasz-jelleg
A folyó munkaképessége kis lejtésű területen már kisebb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges. A lerakott hordalékból zátonyokat, szigeteket épít a medrében. A vándorló, növekedő zátonyok szétágazásra és a régi meder elhagyására kényszerítik a folyót. A szétágazó, medrét állandóan változtató folyó hordaléka lerakásával töltögeti, építi a felszínt. Hajózásra nem, vagy csak kotrással használható. A Duna Budapestnél lerakott hordalékából építette a többi között a szép Margit-szigetet. Folyamatos lerakódás esetén hosszabb idő alatt óriási feltöltött síkságok alakulnak ki (pl. Alföld, Amazonas-medence stb.).