A Föld víz-, hó- és jégfelszíneiről a napsugárzás hatására állandóan vízmolekulák kerülnek a levegőbe (párolgás). Nagyon sok vizet párologtatnak a növények is. Az elpárolgó vizet a levegő vízgőz formájában tartalmazza.
Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt tartalmazhat.
Amikor annyi vízgőz van 1 m³ levegőben, mint amennyit maximálisan befogadhat, a levegő telített. Ha kisebb a vízgőztartalma, lehűléssel éri el a harmatpontot, vagyis azt a hőmérsékletet, amelyen telítetté válik.

Az egységnyi térfogatú levegőben lévő vízgőz mennyiségét (tömegét) megadva az abszolút vízgőztartalmat határozzuk meg. Ugyanakkor, ha kiszámítjuk, hogy ez a vízgőz hány százaléka annak a vízgőzmennyiségnek, amelyet ugyanezen a hőmérsékleten a levegő maximálisan befogadhat, a viszonylagos (százalékos) vízgőztartalmát (nedvességét) állapítjuk meg. Így beszélhetünk pl. 40, 70, 100%–os relatív vízgőztartalomról.