Talajnedvesség és talajvíz
A talaj a beszivárgó csapadékból víztartó képességének megfelelő mennyiségű vizet elraktároz. Az elraktározott víz hártyaszerűen tapad a talajszemcsékhez, és még a nehézségi erő hatására sem szivárog mélyebbre. A talajban elraktározódó csapadékvíz a talajnedvesség. A talajszemcsék közti hézagokat csak részben tölti ki.
Ha több csapadékvíz szivárog a talajba, mint amennyit elraktározhat, a felesleg a mélybe szivárog, és a felszínhez legközelebb elhelyezkedő vízzáró réteg (pl. agyag) fölött felhalmozódik. A legfelső vízzáró réteg fölött felgyülemlő víz a talajvíz. A talajnedvességgel ellentétben teljesen kitölti a talaj hézagait.
Rétegvíz, résvíz, ásványvíz és hévíz
Két vízzáró réteg gyakran fog közre víztartó réteget (homokot, likacsos homokkövet, repedezett mészkövet vagy dolomitot). A két vízzáró réteg között húzódó víztartó rétegbe jutó csapadékvíz a rétegvíz.
A kőzettestek repedéseibe, réseibe, üregeibe beszivárgó és felgyülemlő vizet résvíznek nevezzük. A kőzet anyagának oldásával tovább tágítja a repedéseket. Megfagyásakor a jég feszítőereje a kőzet aprózódását idézi elő.
Minél hosszabb utat tesz meg a víz a felszín alatt, annál több ásványi anyagot oldhat ki. Az oldott ásványi tartalom szerint többféle (szénsavas, keserű, sós, vasas, kénes, jódos, rádiumos stb.) ásványvizet különböztetünk meg. Nagy részük gyógyhatású.
A hévíz 20 °C-nál magasabb hőmérsékletű forrásvíz. Főként töredezett röghegységek peremén, vetővonalak mentén tör fel. Ilyen törésvonal húzódik a Budai-hegység Dunára ereszkedő lábánál.
Magyarország gyógy- és hévizekben Európa egyik leggazdagabb országa.