A magma megszilárdulásával keletkező kőzeteket magmás kőzeteknek nevezzük. A magma, vagy más néven kőzetolvadék megolvadt szilikátokból és oldott gázokból álló izzó folyadék. A 70-100 km vastag kőzetburok alsóbb részeiben vagy még mélyebben, az asztenoszférában keletkezik. A kőzetolvadék általában az ún. magmakamrában helyezkedik el, ahonnét a hasadékok mentén, a legkisebb ellenállás irányában igyekszik a felszín felé nyomulni.

Abban az esetben, amikor a magma nem jut a felszín közelébe és a mélyben – néha magában a magmakamrában – szilárdul meg, mélységi magmás, avagy plutoni kőzetek keletkeznek (Pluto az alvilág istene a római mitológiában). Mivel a Föld belseje felé haladva emelkedik a hőmérséklet, a mélyben lassú a kihűlés folyamata (több millió év is lehet), így a magmából kikristályosodó ásványok sokáig épülhetnek, nagyra növekedhetnek. A plutoni kőzetek ezért durván kristályosak. Az egyes kristályok szabad szemmel is jól láthatók (átlagosan 3-5 mm nagyságúak). Az ilyen kőzeteket szemcsés szövetűnek nevezzük.

A leggyakoribb mélységi magmás kőzet a gránit. Magyarországon ez építi fel a Velencei-hegység fő tömegét. A gránit kora itt kb. 300 millió év (karbon időszaki). A becslések szerint egy ilyen méretű gránittest kihűlése és megszilárdulása több 10 millió évig is tarthat.

A magma gyakran a földfelszínre is kijut. A felszínre ömlő magmát lávának nevezzük. A kilépés helyén tűzhányó, más néven vulkán keletkezik (Vulcanus a tűz istene a latin mitológiában). A láva kihűlése igen gyors – akár néhány óra alatt is végbemehet, nagy kristályok felépülésére így nincs lehetőség. A vulkáni kőzetek ezért apró kristályosak, a kristályok sokszor csak mikroszkóp alatt láthatók. Az ilyen kőzetet afanitos szövetűnek nevezzük.

A nagyon gyorsan kihűlő lávából egyáltalán nem, vagy csak részben történik meg az anyagok kikristályosodása. Ezeket a kristályszerkezet nélküli kiömlési kőzeteket vulkáni üvegeknek nevezzük (üveges szövetű vulkáni kőzetek). (Az afanitos szövetű vulkáni kőzetek is mindig tartalmaznak üveges szövetű részeket.)

A vulkáni kőzetek nem csupán a lávából megszilárdult kőzeteket (lávakőzetek; bazalt, andezit stb.) jelentik, ide tartoznak a vulkáni törmelékes kőzetek is. A tűzhányó kitörése során kivetett, kisebb-nagyobb törmelékdarabokból, idegen szóval piroklasztitból állnak (a piroklasztitot leginkább „tüzes törmeléknek” fordíthatjuk). A finomabb szemű piroklasztitból (pl. vulkáni porból) keletkeznek a vulkáni tufák (pl. bazalttufa, andezittufa stb.) A durva szemű, gyakran nagy tömböket is bezáró piroklasztit neve agglomerátum (agglomero = szorosan odanyomni; olasz).

Magyarország vulkáni törmelékes kőzetei általában lávakőzet-párjukkal együtt fordulnak elő (pl. badacsonyi bazalttufa). Az agglomerátumok főképpen az andezithegységekben jellemzők.

Összefoglalásul: a magmás kőzetek a magma megszilárdulásával keletkeznek. A felszín alatt lassan kihűlő magmából durva kristályos, mélységi magmás kőzetek jönnek létre (pl. gránit). A felszínre ömlő magmát lávának hívjuk, amelyből vulkáni kőzetek keletkeznek (pl. bazalt, andezit, obszidián). A gyors kihűlés miatt apró kristályosak, illetve üveges szövetűek. Végül a tűzhányók kitörése során kiszóródott törmelékből különféle vulkáni törmelékes kőzetek jönnek létre.

Az imént felsorolt néhány példa mellett még jó néhány magmás kőzetféleséget ismerünk. Eddigi ismereteink alapján bizonyos szempontból már tudjuk csoportosítani őket: az előzőekben vázolt szövettípusok alapján, amely jó támpontot nyújt a keletkezési körülményeket illetően is (például durva kristályos, tehát valószínűleg mélységi magmás stb.). Ez a csoportosítás önmagában még nem elégséges, mert azonos szövettípus mögött többféle kőzet rejtőzhet (pl. bazalt-andezit, mindkettő vulkáni kőzet). Az eltérés oka a kőzetek eltérő ásványi összetétele. A magmás kőzetek csoportosításának másik nagyon fontos szempontja a kőzetben jelenlévő ásványok, illetve ezek arányának ismerete.

Gránit